1. rész

1. rész


Jimin pov


Újra a pszichiáternél, két hét kihagyás után. Igazából akármilyen furcsa, szeretek ide járni. Nyugodt, egyáltalán nem frusztrált a légkör, kellemes és megszokott, a filmes elvárásoknak tökéletesen megfelel. Minden hétfő este jövök, ilyenkor általában nincs fontosabb programunk. Titokba járok ide, a menedzseren és az orvoson kívül másnak sejtelme sincs a lelki problémáimról, a hangokról, amiket csak én hallok. Ezek régóta kínoznak. A régi én mindig teljesítette a hangok kérését, például egy-egy fára akasztott ember vagy kénsavas hordóban tárolt test nem váltott ki maga után nagyobb következményt. A menedzser néhány rendőr ismerősével együtt igyekezett mindent eltussolni. Próbáltuk kerülni a nyilvánosságot, így saját módszereikkel igyekeztek segíteni rajtam. Végül belátták: profi pszichiáterre van szükségem.


- Újabban a hangok felerősödtek és az egyik tag meggyilkolására késztetnek - mesélem az orvosnak, aki szokásos komoly tekintetével próbál kurkászni az agyamban.


- Igen, értem – válaszol. Úgy tesz, mintha tényleg megértene, de ezt kétlem. - Folytasd, kérlek!


- Azt akarják (a hangok), hogy kínozzam meg Jin hyungot, amit magamtól nem tennék meg, de nagyon gyengének érzem magam. Mintha erősebbek lenének nálam.


- Ők nem léteznek, a képzeleted szüleményei - biztat az orvos. - Tudom, hogy szeretsz táncolni, használd erőforrásként, a tánc megfog nyugtatni és magabiztosabb leszel - Talán ez volt eddig a legokosabb, amit mondott. Ezt a tanácsát megfogadom.


- Tudsz aludni éjszakánként? - teszi fel már szokásossá vált kérdését.


- Még mindig nem és reggelente azt veszem észre, hogy le van pattogva a falról a festék, mintha egész éjjel püföltem volna a falat.


- Értem, tehát még mindig szorongsz – teszi fel megállapítását. - Emelem a nyugtatód adagját.


Jin pov


Hétfő este van. Jimin elment itthonról, a többiek már alszanak. Én még elmosom a tányérokat, a Jiminnek félre tett kaját betettem a hűtőbe. Eléggé aggódom már érte egy ideje. Éjszakákra, több órára marad el úgy, hogy senki nem tudja mit csinál, mi van vele. Sokszor furcsa hangokat hallok a szobájából kiszűrődni, mintha magában beszélne, őrlődne. Gyakran a falat is veri éjszakánként és tudom, hogy nagyon nyugtalanul alszik, szerintem elég keveset is. Ilyenkor egy kicsit félek tőle, sejtelmem sincs, hogy mitől, hogy jött ez most neki. Fogalmam sincs, hogy mi történik vele, de az biztos, hogy semmi jó és ez megrémiszt. Segítségre van szüksége, méghozzá egy profitól. Leginkább akkor hozza rám a frászt, mikor a konyhában találom az éjszaka közepén, és egy húsvágó bárddal a kezében áll, halálsápadt fejjel vigyorog és nézegeti a bárd élét. Azt mondja, hogy csak szeletelt valamit, de furcsa fény volt a szemében, nem értem.


Jimin pov


Haza értem, be rohantam a szobámba és befeküdtem az ágyba. A hangokat megint hallottam, egészen addig, míg be nem vettem a nyugtatómat. Bár nem éreztem fáradtnak magam, mégis hamar elaludtam és álmomban egy nyugodt mezőn rohangáltam, egyedül. A távolból egy rózsaszín nyuszi tűnik fel. Közelebb mennék hozzá, de valami nem enged, hátra pillantok, egy bilincsel vagyok a földhöz láncolva. Elég lazának/tágnak tűnt, hamar letudtam venni a csuklómról. Újra elindulok, megyek-megyek, de a nyuszi egyre távolabbinak tűnik. Futni kezdek, de elesek, leülök és a nyuszi egyszer csak előttem terem, egy korona is van a fején. Hirtelen egy kést tartok a kezembe és megakarom nyúzni a nyulat. De nem hagyja magát.


Nagy ütést érzek a fejemen. Ki nyitom szemem, minden homályos. Majdnem felálltam, mikor még egy ütést kapok. Most már szédülök is, kis idő múlva kezdek ébredezni, majd ki nyitom a szemem.