9. rész

V pov

Az izgalomtól lecsihadva mindenki a dolgára vonult. Mi Sugával kidőltünk a nappaliban, pontosabban a kanapéra én az egyik, ő a másik végére. Furcsa ez a távolság tartás, remélem bántottam meg bármivel is. Végül bizakodva, hogy csak megcsípte egy darázs közelebb húzódok hozzá, mire mosolyogva pillant rám, majd figyelmét ismét a magazinnak szenteli.

-          Mit nézegetsz?- kérdem az újságra pillantva, amiben valami ajándékozós cikk volt.

-          Semmit!- csukja be és a távoli asztalra hajítja. Csodálkozva nézek rá erre csak pirosló arccal karolja át vállam és én közelebb bújok hozzá. Ezt most mire véljem?

-          Kora esti hírek: Üdvözöljük hallgatóinkat és nézőinket egyaránt. Ismét friss hírekkel érkeztünk Dél- Koreáról. - kapcsolja be a tévét Jin és úgy felhangosítja, hogy a behalja a konyhába, ahol még mindig RM-mel főzőcskéznek, már vagy két órája .. - Megnyílt az első szupermarket, ahol csak pizsamába lehet vásárolni. Elefántok trappoltak végig Busanban, ezért bezár a cirkusz…- sorolja az érdektelenebbnél érdektelenebb híreket, egy viszont megütötte a fülem: Cső törés Szöul leghíresebb fotó irodájában, több milliós károk érték a céget.

-          Itt voltunk fotózáson!- mutatok a tévére, ahol a kárról késült fényképet hada sorakozik fel.

-          Aha. - pillant a tévére Suga, látszik rajta mennyire izgatja a dolog.

Rap Monster pov

Nyugtatás szándékával, mert látom rajta egy ideje, hogy valami nincs rendben, ha nem is mondaná el miért, még akkor is megtudnám érteni és segíteni szeretnék neki. Csakhogy belőle mindent harapó fogóval kell kihúzni.. Magába tartja a dolgokat.

-          Mi a baj mostanában?- kérdeztem kicsit feszengve, remélve hogy nem „Semmi!” lesz a válasz.

-          Nem sok. - Na az már valami.. ez nehéz lesz .- Ömm csak sokat idegeskedek mostanában- nyögte ki tarkóját vakargatva.

-          Akkor ne idegeskedj!- válaszoltam gyorsan és igencsak értelmesen szép volt RM..

-          Ühüm.- kúszik meg arcán egy halvány mosoly.

Itt nem segítenek a szavak.. Mögé megyek és átkarolom derekát, miközben ő csirkét süt természetesen olajban, remélem érintésemre ugrót meg, bár ha rá csapódott az olaj. Akkor én kezelem le a sebét.

-          Rád csapódott?- kérdeztem nyakába bújva.

-          Nem- motyogta.

-          Kész - fordult meg hirtelen.

Pont szembe találkozok vele, továbbra is tartom derekát és szemezünk egymással, ravasz vigyor terül el számon, amit észre véve nagy levegőt vesz, szemébe meredek, míg ő inkább lefele tekinget, bizonytalanul hajolok ajkára és csukom be szemem.  

Jin pov

 Jimin. Jimin. Jimin.  Jimin.  Miért ilyen? Vajon mióta ilyen? Mióta titkolózik? Miért pont én? Félnem kéne még tőle? Efféle kérdések ezrei sorakoznak bennem, miközben Namra kéne figyelnem. Hiszen ajkaimra hajol, meg nem vagyok túl érdekes társaság, mégis itt van előttem és nyugtatni próbál, vagyis szerintem ez a szándéka. De nincs most hangulatom hozzá, azért mégsem akarom megbántani, de csak Jiminre tudok gondolni fojtogató ez az érzés, lehet jobb lett volna, ha el se mondja ezeket.. bár akkor még mindig szoronganék, most meg csak tudatlan vagyok és válaszokra várok. Azért remélem ő nyugodtabb, mint én, bár szerintem egyedül görnyed a szobájában. Tényleg, jó lenne tudni azt is, hogy: Mi váltja ki belőle azt az izét? Hogy is nevezte Jimin? Meg van Őnek hívta, lehet nem tudja, hogy… Kwan igen Kwannak nevezi magát, az az bizonyos személyiség.

-          Mi van már?- kérdi tőlem szégyellve tarkóját vakargatva, mire én inkább lesütöm tekintetem.

-          Sok minden jár a fejemben… nincs ehhez kedvem.

-          Gondolj.. csak rám!- vigyorgót Nam, ami nekem is halván mosolyt csalt arcomra.

-          Beszélgetni akarok.

-          Mond, én meghallgatlak! - mondta nyugodt hangon.

-          Ne haragudj!- motyogom.

Nagyot sóhajtok, majd leveszem magamról kezét és kiviharzok a konyhából. Most jó nagy bunkó voltam, ez jó ezután emésztgethetem ez is..

Egyenesen Jimin szóbája felé veszem az irányt.

-          Kikapcsolhatom a tévét vagy még hallgatod?- szólt utánam Tae.

Meg is feledkeztem a tévéről.

-          Persze, kikapcsolhatod.

Megállok Jimin ajtaja előtt. Hallom, hogy Hobival beszélgetnek és még azt hittem egyedül van. Remélem hamar végeznek, majd jövök később.. Na mindegy, indultam volna vissza Namhoz, de pont ki jött a kissé elkeseredett Hoseok. Én meg azonnal bementem Jiminhez.

-          Nem baj ha..?

-          Nem, gyere csak.

Becsuktam az ajtót és leültem mellé az ágyra.

-          Mi történt Hobival? Veszekedtettek?- érdeklődök, mert ő se fest szebben az említettnél.

-          Neem, majd elmondom. - hajtotta le fejét. - De tudom, hogy nem emiatt jöttél mit szeretnél tudni?- mered egyenesen szemembe.

Legalább nem köntörfalaz.. Nagyot sóhajtok, hogy kitudja nyögni egy értelmes kérdést a sokk értelmetlen közül.

-          Mióta van ez így… tudod?

-          Ömm- gondolkodott- Régóta… de téged csak mostanában talált érdekesebbnek.. Ő.

-          Kwan?

-          Milyen Kwan?- nézett rám értetlenül.

-          Mikor beszéltem vele úgy mutatkozott be, hogy ő: Kwan.

-          Még neve is van?!- lepődött meg. - Ráadásul erőt jelent- gondolkodót el.

-          Jah, és.. női név.

-          Mi a ****?!!

Végül egy jó ideig faggattam és mindenre választ kaptam, amire akartam. Persze mikor belejött a beszélgetésbe kiderült, hogy: úgy érzi, kedveli Hobit. Ezen nem lepődtem meg, de mikor közölte, hogy ÚGY kedveli akkor igen.. még a le nem nyelt vizemet is kiköptem, ami neki nagyon tetszet..

Most már tudja, hogy szereti viszont fél, hogy a betegsége rossz hatással lenne kettőjükre, megnyugtattam, hogy itt vagyok én és adtam neki egy adag fejmosást biztattam, hogy beszéljen vele, hiszen másodjára kudarcba fulladt harmadjára csak nem fog. Majd elláttam pár jó tanáccsal, némi etikával és felvilágosítással. Mire közölte, hogy: Már nem szűz..

Hope pov

A fürdőbe mentem és a tükörbe nézegetve magam próbáltam, rá jönni, hogy: Ügye csak én lehetek ilyen szerencsétlen balfék, akinek nem viszonozzák a szerelmét?! Mit csináltam már megint?! Eddig nem tudta, mit érez, jó fogjuk rá, hogy azt még elhittem neki, de, hogy most azt mondta „ Fél magától” ezt kapd ki, inkább félne tőlem.. Mi az, hogy saját magától?!- Vágtam ököllel a csempébe-  Ugyan már, legalább mondaná meg, hogy nem meleg, ha nem az, de pedig az nagyon is.. Szerintem végül is.. Na bazd, lehet még én láttam rosszul mi?!  Ohh, hogy az a.. – kezdtek potyogni könnyeim és a falnak dőlve görnyedek össze. - Talán vak lennék, de hát ő is vonzódik hozzám.  Ő ennyire érzéketlen vagy nem tudja, hogy szeretem, túl sokszor fogdosom, a lelkét végül is nehezebb megérinteni. Remélem Namnak, azért jobban mennek a dolgai, ő jobban passzol Jinhez, mint én Jiminhez. Ügye nem passzolok hozzá? Ez lenne az oka? Neki sárga a haja nekem meg barna, ő alacsony én magas, neki kockás a hasa nekem pufi.. Az ellentétek nem vonzzák egymást nem? Vagy ez csak a tündérmesébe igaz, a való élet meg agyon basz?! Ki kéne egészítenünk egymást, másnak sikerült, nekem miért ne mehetne? Az élet a melegeket is támogatja nem de?- Könnyeim sűrűn potyognak, pólóm ujjával törölgetem arcom – Na, mi van már zokogjak hangosabban, nem hallod, ahogy így is szenvedek, kínozni akarsz?! Háá.. tudom én, miért is ne. Nem létezik, hogy minden hiába volt, nem létezik, hogy nem veszi észre mennyire loholok utána, lépten nyomon követem.. Ezek szerint létezik ügye? És csak én érdemlem ki, ezt a szar érzést?!

Jimin pov

Gyerünk Jimin menj oda Hobihoz mond neki, hogy viszont szereted! Na, tudod te mit kell tenned, már RMtől és Jintől megkaptad a kelő fejmosás adagodat nem de? Ne foss már! Semmilyen pszichiátriai hülyeség és legfőképp Kwan se állíthat meg benne. A legjobb, hogy meg se kell szólalnod rögtön tudni fogja, minden az arcodra van írva ne félj!- ecsetelem magamnak, mikor már vagy fél órája a fürdőszoba ajtaja előtt állva, hallgatom sírását, ami széttépi apróbbnál apróbb darabokra szívem, pedig csak kopognom kéne. Hiszen ott van az a valaki, aki össze ragasztaná nem? DE! Ez is csak a szeretet jele, ügye? Hiszen aggódom érte meg.. kellenek a fenének jelek!- fogtam meg  a kilincset nagy levegőt véve, kezdtem kopogni, majd választ meg se várva, hirtelen nyitok be, majd csukom be az ajtót, és megpillantom a falnak dőlve, összegörnyedve, keservesen sírdogálva azt akit tudom, hogy szeretek. Leguggolok elé és biztatóan mosolyogva ölelem meg, szorosan szorít magához.

-          Most már nem szabadulsz!- motyogta könnyfüggönye mögül.

8. rész

Harmadik fél szemszöge az egész rész


Az idősebb dermedten figyeli a kövön összegörnyedő Jimint, akinek könnyei szüntelenül áztatják a konyha hideg padlózatát. Most szembesül azzal, hogy eddig csak menekült, mintsem, hogy segített volna Jiminnek. Erre a bizonyos segítségre lenne szüksége, hogy valaki megértse és eltudja fogadni, ne csak a gyógyszerek egyre erősebb dózisát írogassa fel neki, miközben fogalma sincs, mi zajlik le az emberben. Jin nagy levegőt véve kezd közeledni a fiatalabb felé, majd leguggol mellé és félelme elillan, hiszen most már tudja: Jimin nem önszántából tette, amit tett. Sőt nem is Jimin tette, hanem az őt irányító hangok.


- Minden rendben lesz, megoldjuk - mondja az idősebb nyugodt hangon, miközben a fiatalabb hátát simogatva nyugodtság érzésével töltődött fel, éreztetve vele: nincs egyedül. Próbálja nyugtatni, de még maga se tudja, hogy fog segíteni, de biztos minden magától telhetőt meg fog tenni. Két kezébe fogja Jimin arcát és letörölve könnyeit biztatóan mosolyog, bár már az ő szeme is üveges kissé.


- Gyere - nyújtja a fiatalabb felé jobbját, mire Jimin feláll és az idősebb nyakába ugrik, szorosan ölelve és sokkal nyugodtabban, hiszen nagy kő eset le a sziviről. Az a súly, amit eddig egyedül cipelt, most felét Jinnek adhatja - könnyeivel az idősebb nyakát ásztatja, aki csitítgatva simít a fiatalabb hajába.


***


Suga „Megbasztam Taet egy moziba" pillantással, kaján vigyorral arcán, repülve a büszkeségtől, karján V-vel indulnak haza a kimerítő film után. Tae lágyabb érzelmes pillantásokat mér Sugára, mire ő mélyen szemébe néz, majd magához öleli és így állnak meg az út közepén, teljesen felrúgva a tömegközlekedést. Végül Suga, V-t karjába véve rohan át vele a túloldalra, egy játszótérre, ahol vadul tapad ajkára és továbbra is karjaiba tartja. A fiatalabb kellemetlenül ficánkol, mire az idősebb pirosló arccal dobja le.


- Segíts! - ordítja a fiatalabb a füvön ülve, mire az idősebb szégyenlősen kapja rá fejét.


- Nee, ne.. ne haragudj - dadogja, majd felé nyújtja jobbját, mire V ravaszul húzza magára, így fekszenek a bárányfelhőség alatt, mint két kisgyerek. V Suga karjaiba vonja magát és fejét az idősebb mellkasára helyezi. Suga Tae hajába túr és tincseit kezdi ujjai közé fonni, így fürkészve tovább a kék eget.


- Nézd, egy cica formájú felhő! - mutat fel Tae izgatottan.


- Az nem egy cica, az egy... segg - hangsúlyozza ki az utolsó szót az, aki mindenben csak a perverziót látja.


- Hol van itt segg? - mondja idegesen Tae.


- Hát ott! - mutat fel Suga. - És itt! - markol hirtelen a fiatalabb fenekébe, mire ő felszisszen és durcásan pillant az idősebbre.


- Annyira cuki vagy - jelenti ki Suga, majd Taet tarkójánál fogva hívja hosszú csókra.


***


- Jézusom, hol van Jimin?! - ordította magába, kétségbeesetten Hobi, mikor a mellette lévő sávban egy kecses lábakkal rendelkező feneket pillantott meg, amin biza igen csak ott ragadt a szeme, ahogy az a valaki elgurította a golyót, ami minden bábut tarolt, hirtelen saját lábára ejtette a nehéz testet. Aztán a földön hasalva figyelte az elejtett golyót, ami nem tarolt egy bábut se, kétségbeesetten rohant feléje RM.


- Na, mi van, ki fogott rajtad? - jegyezte meg, majd kiröhögve magát felsegítette a fiatalabbat. Egy sarki boxba cipelte, leültette a lábfájóst, majd szembe ült vele és hasát fogva nevetni kezdett.


- Ennyire vicces?! - vágja RM fejéhez Hope dühösen.


- Ne haragudj, de olyan kis idétlen vagy - röhög Nam. - Remélem Jimin vigyáz rád, amúgy ti most hogy álltok? - kérdi nyíltan Nam, Hoseok szeme kikerekedik egy pillanatra a furcsa kérdés hallatán.


- Egész jól, bár nem rég vallottam meg neki, hogy szeretem..., de még nem válaszolt rá - hajtotta le fejét szomorkásan.


- Hé! Fel a fejjel, nem minden lehet tökéletes, ha érezni fogja úgy is szól majd - biztatta a fiatalabbat, mire az említett egy mosollyal szája szélén felemelte fejét.


- Neked alakul valami Jinnel? - kérdezte érdeklődve Hobi.


- Nem semmi, próbálok közeledni felé, de szinte észre se veszi, valami nagyon gyötri, de nem tudom mi az - gondolkozik el búsan RM, mire Hope biztatóan megveregeti vállát.


- Fáj még a lábad? - kérdi az idősebb.


- Nem, már nem vészes - mosolyog Hobi.


- Akkor menjünk haza! - mondja RM és azzal feláll, majd lábra segíti Hoseokot, akinek kezét átemeli válla felett, ezzel segítve őt.


Ebben a pózban biztonságba érnek haza, RM nyitja az ajtót.


- Én is itt vagyok - sóhajtozik JungKook, majd berohan és letesz 7-8 szatyor ruhát az asztalra.


- Minek ennyi ruha? - érdeklődik Hobi.


- Akció volt, hyung! - vigyorog Kook, majd ledobja magát az idősebb mellé.


- Megjöttünk! - ordítják szinkronban, majd Nam leteszi Hobit a fotelbe, kinek a segítségére Jimin siet, addig RM a konyhába megy meglesni Jint.


- Csengettek! - rohan le Tae a lépcsőn, nyomába Sugával.


A menedzser nyit ajtót, kedvesen köszön, majd megkéri a tagokat, hogy üljenek le a nappaliba, mire izgatottan pattantak a fotelekbe.


- Nos, fiúk, mivel nem soká három éve vagyunk együtt, ennek örömére, mert eszméletlen büszke vagyok rátok és mind arra, amit együtt értünk el. A kemény munka mindig meghozza gyümölcsét - kezdett tapsolni, mire többiek is követték példáját.


- Elvinnélek titeket egy több napos kirándulásra. Mit szóltok? - döntötte izgatottan oldalra fejét.


- Szuper - ugrott el Hope.


- Merre mennénk? - vigyorgott Tae.


- Jeju szigetére - mosolygott a menedzser. A többiek ujjongva tapsviharba törtek ki.


- Jeju szigete, aszta! - hüledezett Jimin.


- Ezt igennek veszem - ütötte össze tenyerét.


- Ha van egyéb kérésetek, feltétlen szóljatok, pár óra múlva jelenkezem - mondta és már a telefonját nyomkodva hagyta el a dormot.


- Jaj, de jó lesz- mosolygott Hope. - De hány fürdö nadrágot vigyek? - kezdett tűnődni.


- Nem tudom, de hozz nekem is - vágta rá Suga nevetve.


- Hozz magadnak!! - szólt Hobi durcisan.


- Álljatok le! - vágott közéjük Jin. - A fontosabb, hogy mit fogunk főzni - gondolkozott.


- És ki kivel alszik? - reppent fel a kérdés Sugától, majd egy megkapó vigyort dobott kiszemeltje irányába, mire ő csak pirult.