7. rész

Jimin pov


- Sziasztok, mentem! - ordítottam, mire ők is elköszöntek és egy pulcsit kapva hátamra hagytam el a házat a rendelőbe sietve, ahová gyalog is hamar oda érek.


Az orvosnál egy előttem távozó férfi dühösen rohant ki a rendelőből. Mikor benyitottam a pszichiáter elégedett vigyorral a száján két lábát az asztalra dobva pihengetett székében, de rendeződött testtartása, mihelyst meglátott engem.


- Oh, szia, Jimin, ülj le! – mondta mosolyogva.


- Jó napot! – ültem le, lábam keresztbe tettem.


- Hogy vagy? – kérdezte elkomolyodott tekintettel.


- Félek - motyogtam lehajtott fejjel, majd nagy levegőt véve néztem szemébe. - Az egyik hang irányította a testemet. Máskor is éreztem ilyet, de most biztosra tudom, hogy Ő volt és hogy Jint bántotta – hadarok üveges szemekkel, nyugtalanul.


- Jin tudja, hogy nem te voltál, mert ha nem mond el neki, ugyanis lehetséges, hogy Jinben van valami, valami ami a másik személyiségednek szüksége van és ha rájöttök mi az, megtudod állítani Őt – magyarázza különösen figyelmesen.


- Ugyan mire lenne szüksége? – kérdem kissé kételkedve.


- Azt csak ti tudhatjátok, de érezted, mikor nem voltál önmagad?


- Nem éreztem semmit, mintha aludtam volna valahol máshol – gondolkozásomban oldalra hajtottam fejem. – Nem éreztem fájdalmat, minden olyan nyugodt volt és csendes.


- A gyógyszereket rendszeresen szeded? – Igen.


- Akkor azok már nem fogják kiváltani a kívánt hatást. Írok fel újakat – mondta.


Suga pov


Csak durcás arccal tekintek Jinre, míg Tae inkább kissé elszégyellve magát lehajtja fejét, majd jó étvágyat kívánva falatozni kezdünk.


- Ki jön a játékterembe? - reppen fel a kérdés RM-től.


- Én, én, én! – ugrál izgatottan Hobi.


- Én nem, megyek ruhát venni! – mondja lelkesen JungKook.


- Mi menjünk moziba! - fordultam Tae felé, csábos pillantást dobva, majd combjába markoltam az asztal alatt.


- Oké – bólintót kissé megszeppenve.


- Jin, te mész valamerre? - kérdi RapMon.


- Nem, inkább takarítok – mondja szomorkásan.


- Ne izélj már, gyere velünk! - Kérleli RM Jint, aki továbbra is tiltakozik. RM megrázza fejét, feláll és egy beletörődöm pillantással indul az ajtó felé, majd Hobi rohan utána.


- Megyünk mi is? – kérdeztem Taet felállva az asztaltól.


- Finom volt, köszi Jin - mosolygok rá, de nem figyel.


- Induljunk! - pattan fel V és az ajtó felé rohan.


***


A moziba előre megfontolt szándékkal vettem jegyeket egy horror filmre, amik egy hátsó sarki bokszba szóltak. Ha a film unalmas lesz, majd össze melegszünk, mert megint felcsigázott a kis Tae igazából csak rá kell néznem és beindul a fantáziám. Van olyan érzésem, hogy nem fogom sokáig bírni kielégülés nélkül.


Izgalommal várva filmet bámuljuk a vásznat. Végül a sok reklám után egy aranyos szerelmi jelenet kezd kirajzolódni előttünk. Megfogom kezét, amit mosollyal viszonoz, reflexből húztam ölembe, ahogy magamhoz öleltem leheletétől kirázót a hideg.


- Tudtam, hogy nem csak „moziba" jöttünk- jegyzi meg kuncogva.


Nyakára tapadok, és halvány puszikkal árasztom el bőrét, néhány helyen megszíva azt. Néha fel sziszen, majd hajamba túr és tincseimmel kezd játszadozni. Hirtelen a zene a lágyról valami erősre vált Tae válla felet tekintek a vászonra, ahol az édes jelenet egy tüzes szex jelenetre váltott. V is hátra fordul,


- Ez nem egy horror?- süti le tekintetét szégyenlősen.


- Kitudja, mi lenne, ha fokoznánk a hang hatást- húztam perverz mosolyra számat.


Már amúgy is felvagyok ajzva ez most pont jól is jön ők is sikongatnak, nyögdécselnek senkinek nem fog feltűnni, hogy mi is max, majd megjegyzik milyen életszerűek, ezek a hanghatások.


- Micsoda?!- mondta értetlenül.


Magam felé fordítom arcát és halk morgás kíséretében, tapadok vadul ajkára. Két kezével erősen kapaszkodik hátamba. Nyelvünk harcot vív egymással, majd kezem pólója alá nyusztatom és szépen lassan felfele kezdem csúsztatni halvány kockás hasán felérve, megcsípem egyik mellbimbóját mire halk nyögést hallat. Elengedem, míg lerántom róla pólóját, addig övemmel kezd babrálni, leveszem saját pólómat is és elveszem kezét. Huncutul figyelek rá, mire élvezettel végig nyal alsó duzzad ajkán . Nyakamra cuppan és sűrű csókokkal ajándékozva, lassan lefeled kezd haladni és felső testem mindenegyes pontját bejárja nyelvével. Hangos nyögés hagyja el számat. Huncutul fel pillant rám, feláll és csípő táncot járva veszi le nadrágját.


- Nagyon igató vagy!- jegyzem meg alsó ajkamba harapva.


Gyorsan lerántom róla az utolsó textil, mely már lüktető férfiságát fedi. Muszáj, voltam kezembe fogni nemes tagját masszírozni kezdem, válaszul nyújtott nyögéseket hallat, majd végig nyalok teljes hosszán. Elengedem és felállok és ő száját nyaldosva rántja le rólam a nadrággal együtt a gatyát. Vissza ültet és szájába veszi férfiasságom, ami már áll, mint a cövek nem bírom lassúságát, ezért hajába markolva próbálom gyorsítani tempóját és hangos morgást hallatok. Kezem szájába nyomom, hogy benedvesítse azt majd őt bedöntve, kezdem nedves kezem bejáratához vezetni és kör körös mozdulattokkal nedvesíteni azt. Majd határozót mozdulattal teszek, be neki egy majd kettő ujjal tágítom nyílását miközben nyakát csókolgatva enyhítem fájdalmát. Beteszek három ujjat, majd mikor kellőkép tágnak érzem, behelyezem magam, erre hangos nyögése, melyet fogai szorítása tompítottak egyszerre szólalnak meg egy filmbéli nő kéjes sikításával.


Lassan mozogni kezdtem benne és kielégült morgások hajtják el számat Tae csókolgatása közben. Majd határozottan teljes hosszamat toltam belsőjébe már közeleg a kielégülés érzése lassabbra veszem a tempót és hagyom spermám Taebe áradjon. Kihúzom magam belsőjéből vállánál fogva megfordítom, mélyen elmerülök tekintetében, majd tarkójánál magamhoz húzva adok neki nyelves csókok, miközben combomra élvez, kéjes nyögést hallatok és lepattanok székembe. Tae ölembe dobja magát, majd csókolni kezd, és én próbáltam minél tovább élvezni, de a film a végéhez közeledet mi meg hót pucéran hancúrozunk.


- Mindjárt vége a filmnek basszus- toltam el magamtól piros arcát.


Leugrik rólam és pucsítgatva kezdi felszedni ruháit a földről, amire válaszul irányíthatatlan késztetést érezve csaptam fenekére, mire felszisszent. A ruháimat kezdtem gyorsan magamra kapdos. Taere pillantva tolom, már fel van öltözve. Megragadom kezét és felállítom, mihamarabb elszeretném hagyni a helyszint.


Jin pov


Egyedül maradtam itthon csend van, ellehetek a gondolataimmal nincs, kedvem kimenni a hangos világba most nyugalomra van szükségem.


- Megjöttem! – ordította Jimin.


Hirtelen szorongás kerít magába hangja hallatán, ami nyugodt mégis felszültséggel teli.


- Szia, többiek? - kérdi.


- Elmentek, V és Suga moziba, Hope és RM a játékterembe, Jung Kook asszem ruhát venni.


Most tán önmaga, de ebbe se vagyok biztos. Próbálom kerülni tekintetét és figyelmen kívül hagyni hátha elmegy, nem tudom, mire készül, inkább a tányérokra figyelek, de Jimin hangos nyugtalan levegővételét hallom, már egy ideje mögöttem áll mozdulatlanul. Hirtelen kapom, hátra fejem mikor szól.


- Figyelj beszélnünk, kell!- kezdi mondandóját, amit, egy félénk bár megértő bólintással dotálok - Tudnod kell, hogy én hangokat hallok, akik suttogásukkal gyötörnek, próbálnak rávenni, hogy bántsak másokat - keze ökölbe szorul- Én..én Pszichiáterhez járok, miattuk gyógyszereket szedek, de nem halkulnak mindig egyre hangosabbak és erősebbek. A múltkor az egyik átvette az irányítást fellettem. És én csődöt mondottam nem voltam képes megállítani nem segítettek a gyógyszerek se – lehajtja fejét és könnye kicsordul– Az orvos szerint valami kapocs van közted és közte. De Ő bántani akar téged. Én kurvára rettegek magamtól – ordítja, könnyfüggönye mögül, és hirtelen görnyed össze a hideg kövön.- Ne, mond, el senkinek könyörgök-, motyogja.


Egy ideig remegve tág pupillákkal bámulok rá.

Kérdések

Sziasztok! ^^


Elértük az 1K megtekintést(Wattpadon), ami számunkra hihetetlen!!! De eljutottunk idáig és szeretnénk megköszönni, hogy olvassátok a sztorit, a sok csillagot és persze az aranyosabbnál aranyosabb kommenteket, amiket nagyon szívesen olvasunk, ezért kommenteljetek bátran, és ha van kedvetek, írjátok meg:


- Hogy tetszik a sztori?,


- Van esetleg valami, amit nem értetek?,


- Mit vártok a további részektől?,


- Humort vagy horrort szeretnétek?,


- Jimin helyében elmondanátok Jinnek a tudathasadásotokat?,


- Jimin helyében viszonoznátok Hoseok szerelmét?,


- Jin helyében mit gondolnátok Jiminről?


És ti is tehettek fel nekünk kérdéseket itt, kommentben. :))

6. rész

! Dr. Me-Sung Joon pszihiáter : teljesen kitalált (OCC) karakter.


Seo Hyun titkárnő: szintén (OCC) !


Jimin pov


- Jimin áljuk le! - lök el magától óvatosan. - Én többet akarok belőled, nem csak puszta érintést, én... – nagy levegőt vesz, kezét mellkasomra helyezi. - A szívedet akarom, mit meg nem adnék azért, hogy viszont szeress – mint drámai filmjelenetbe, arca piros lesz, a takaróba temeti, én meg csak tág pupilláimmal meglepetten bámulok rá, mint borjú az új kapura. Néma csend van, még mindig nem fogtam fel pontosan mi is történik velem. Hirtelen Hope felkapja fejét, arcáról egy könnycsepp gördül le, amit le is törölnék, de felállt, kiviharzik a szobából és maga után becsapja az ajtót. Még egy ideig magam elé meredek és gondolkodni kezdek. Hope bevallotta nekem, hogy szeret mármint tudtam, hogy kedvel, mert állandóan fogdos és ragaszkodik hozzám, ott próbál segíteni ahol, tud, de én azt gondoltam, hogy ő alapjáraton ilyen, arról sejtelmem se' volt, hogy szerelmes. Nagyon meglepett vele, nem tudom, tudnám-e viszonozni érzéseit, mert a tapizás és néhai dugás nem hasonlítható egy kapcsolathoz. Egy kapcsolathoz, ami igencsak nem lenne zökkenő mentes, a személyiség zavarom mellet meg pláne. Megrázom fejem, felállok a fürdőhöz sietek, kopogni kezdek, de semmi válasz.


- Hoseok hyung, tudom, hogy bent vagy! Gyere ki, kérlek! – dübörgök még párat, majd szipogásra leszek figyelmes.


- Nyisd ki, bemegyek! - szóltam, és ajtó kattanás után be is nyitottam. Hopeot ott pillantottam meg a kád szélén ülve. Kisírt szempárjával pillant fel rám.


- Bocs, hogy így kirohantam, csak hirtelen megrohantak az érzelmek.


- Hoseok, én nem igazán tudom mit érzek – mondom bátortalanul és leülve mellé, fejem vállára hajtom.


- Semmi baj, ha érezni kezded, tudni fogod - mondja nyugodt hangon és megsimogatja fejem tetejét, majd óvatosan feláll és nyújtózkodva kimegy a fürdőből, én még üldögélek a kád szélén, telefonom csörögni kezd, a menedzser hív, felveszem:


- Szia Jimin, most beszéltem az orvosoddal, mondja, hogy ha úgy érzed, be mehetsz hozzá ma.- mongya a menedzser.


- Rendben, köszönöm – mondtam és már le is tette a telefont.


Bezártam az ajtót, hogy letudjak zuhanyozni, a gyors tusolás után egy törölközőt a derekam köré tekerve rohantam a szobámba, ahol Hope az ágy szélén telefonját nyomkodva üldögél, hirtelen felkapja rám fejét és arca piroslani kezd, majd lehajtja fejét, de aranyos!


- Ja, bocs - mondom kuncogva, majd tőle elfordulva kísérelek meg felöltözni.


- Mennem kell, majd jövök-, mondom.


- Ooké, szia! - dadogja, tarkóját vakargatva zavarában.


Kisiettem a szobából, le a lépcsőn.


- Sziasztok, mentem - ordítottam, mire ők is elköszöntek és egy pulcsit kapva hátamra, hagytam el a házat a rendelőbe sietve, ahova gyalog is hamar oda érek.


Tae pov


Mikor kinyitom szemem, Suga karjaiban ébredek. Mozgolódásomra csakhamar felkapja fejét, megdörzsöli szemét, majd két ásítás között nyom homlokomra jó reggelt csókot, mire teljesen be pirulok, majd huncutul vigyorog.


- Aranyos vagy Tae - böki ki hirtelen, amire még vörösebb leszek, erre elégedett kuncogásba kezd.


Majd kikászálódik a takaró alól egy szál semmibe. és hó fehér fenekére leszek figyelmes. Merevedés elkerülése érdekében. arcomat a takaróba temetem.


- Taehyung, hol a gatyám? - kérdi.


Hirtelen felkapom fejem, amit igen csak meg bánok, teljes fedetlen testével felém fordulva, huncut mosollyal a szája szélén áll előttem.


- Basszus Suga, nem tudom, vegyél ki egyet a dobozból! – mutatok szekrényemre, majd ismét takaróba nyomom fejem.


- Ne hisztizz, te dobáltad szét a ruháimat a tegnapi akció közben! - vágja a fejemhez, amiben teljesen igaza van.


Hogy lehet valaki ennyire pimasz, ráadásul korán reggel?! Végül felöltözik és kimegy a szobából. Majd én is magamra veszek valamit és utána megyek


A lépcsőn együtt megyünk le, egyenesen a konyha fele ahol Jin főzőcskézik.


- Jó reggelt! - ordítjuk Sugával szinkronban.


- Jó reggelt! - mondja boldogan.


- Tae, segítesz megteríteni?- kérdi


Jinhez megyek, aki már nyomja is a szalvétákat és az evő eszközöket a kezembe, Suga rohan nekem segíteni, elveszi a kupac felét, majd elrendezgetjük az asztalon.


A lépcsőn hirtelen Jimin rohan le, köszön, majd elhagyja a házat.


- Megyek, szólok a többieknek - mondja Jin, majd a helyiséget elhagyva rohan fel a lépcsőn.


Suga azonnal észre veszi, hogy szabad a terep, és hátulról megölelve fejét vállamra hajtja, én csak mosolyogva oldalra döntöm fejem és így ringatózunk egy ideig, amikor Hope beér a konyhába, elugrok Yoongi karjaiból, amire ő csak hangos nevetésbe kezd. Hobit nem különösen izgatja a dolog, csak leül az asztalhoz, majd Namjoon, Jungkook és Jin is megjelenik. Mindnyájan helyet foglalunk, Jin még sürög-forog egy ideig, majd mindenki elé egy kis tányér kimcsit, mellé egy tál rizst és egy tál zöldséglevest helyez, aztán leül Rapmon mellé. Suga mellettem ülve talpával lábszáramat kezdi csikizni, mire kuncogni kezdek.


- Ne játszadozzatok evés közben! - szól ránk Jin.


Suga csak durcás arccal tekint Jinre, míg én inkább kissé elszégyellve magam lehajtom fejem, majd jó étvágyat kívánva falatozni kezdünk.


Pszichiáter pov


Korán reggel a munka megkezdése előtt hívott a BTS menedzsere, szeretne velem konzultálni Jimin esete miatt. Azonnal adtam is neki időpontot, ami tizenöt perc múlva lép életbe. Még nem találkoztam vele élőben, mindig közbe jött valami, eddig csak telefonon konzultáltam vele.


- Seo Hyun, hoznál nekem egy kávét? - kérem meg titkárnőmet, aki már rohan is be, kávémmal a kezében.


- Egészségére! - mondja kedvesen, majd kezembe adja a forró csészét.


- Köszönöm.


- Kivel kezdesz ma? Van valamire szükséged? – érdeklődik figyelmesen-


- a BTS menedzsere jön konzultálni. Egyenlőre nincs, köszönöm meg vagyok – válaszolok, majd dobok egy mosolyt. Bólint, majd elhagyja a helyiséget.


- A menedzser meg érkezett - szól.


- Küldje be!


- Jó reggelt, doktor úr! – illedelmesen köszön, amit viszonzok


- Kim Se Jin vagyok-mosolyogva,fogkezet


- Örvendek én Dr. Me Sung Joon pszichiáter vagyok -mondom udvariasan- kérem, foglaljon helyet!


Az asztalom elött elhelyezet, székhez kisérem leül, majd én is elfoglalom helyem. Tekintetét kezdem fürkészni de szemébe az aggodalom mellett érdekes láng lobogót, netán lehet ő is meleg? Hajtom fejem oldalra gondolkodásomra, mire ő csak kezét markolássza idegességében, ami egyre tetézi vágyamat, hogy feltegyek neki egy-két izgató kérdést. Szemem arcáról egyre lejjebb és lejjebb vándorolt, kár, hogy csak felsőtestéig láthatom, túl magas az asztalom, feljebb ülök székemen, karomat össze kulcsolom. Felpillant rám.


- Valami gond van? - kérdi meglepődve.


- Semmi-semmi - hárítom.


Arca mintha pirulni kezdene, és újra kezét kezdi tördelni idegességében. Nagy levegőt veszek, végtére is a munkahelyemen vagyok, nem egy meleg bárba, bár lennének ott is ilyen kis félénk férfiak, ilyen tökéletesek! Megköszörülöm a torkomat.


- Említette, hogy Jiminről lenne szó, mi a probléma? - térek a tárgyra, mivel elvileg pszichiáter vagyok. Igen, pszichiáter, nem a munkahelyen kell magam kiélnem, nem!! - hangoztatom magamba.


- Elszeretném vinni a csapatot kirándulni, és érdekelne, Jimin bírná-e ezt a túrát, nem kelne-e ki magából, elvileg mostanában tudtommal nem volt vele gond - válaszol, végig tekintetembe meredve, bólintok.


- Persze, bírni fogja, de írhatok fel neki pár vitamint – mondom nyugtatás kép. – Azért említse meg Jiminnek, hogy a mai nap folyamán látogasson el hozzám.


- Van még valami? - kérdem órámra pillantva, hiszen nem soká' jön a következő páciensem, legszívesebben lemondanám, de nem hiszem, hogy tovább épp ésszel egy légtérbe tudnék maradni vele anélkül, hogy le ne támadjam, így is kezd előmászni a perverz énem.


- Nem, semmi más - mondja bátortalanul, feláll és kissé meghajolva fog kezet, amit egy mosollyal viszonozok.


- Viszlát! - mondja, és elhagyja a rendelőt, remélem annak ellenére, hogy most láttam először, nem utoljára. Vissza ülök székembe és elégedetten dőlök hátra és teszem fel lábaimat az asztalra.

5. rész

- Kwan vagyok - teljes fogsorát villantja, borzongató mosolya közben.


Elém lép és kezet fog, de fogása erősödik, pupillája kerekedik, nyaka megrándult, teljes erejéből szorít, amitől a földre esek, szédülők. Kwan köröket ír le körülöttem.


- Nem is őrülsz nekem? - Mondja, majd sátáni kacaj hagyja el száját.


Leguggol hozzám, hajam elsepri szememből, szenvedésemben egy könnycseppet hullajtok.


- Rettegsz tőlem, mi!?


Amit eltalált, nagyon félek tőle, ő tényleg nem Jimin. Bár vele már többször találkoztam, mintha már láttam volna álmomba ezt a tekintetet, mely végig kíséri minden egyes mozdulatomat, rendíthetetlen módon figyeli, mikor tud elkapni.


Kwan pov


Ez a hülye végre engedte, hogy színre lépjek, olyan gyenge. Most nem csak tetteit, hanem egész testét tudom irányítani. Ha saját testem lenne, már rég földbe tiportam volna Jimint. Muszáj cselekedni. Nem engedelmeskedik eléggé, már rég több embert lett volna lehetősége kivégezni, de csak rózsaszín felhők lebegnek a feje felet és állandóan álmodozik, és én ezt nem bírom elviselni. Így hát én fogom megkínozni a kis hercegnőt, már nagyon várt rám, régen láttam azokst a sebhelyeket, amiket én ejtettem. A puha selymes bőre csak érintésemre vár, egy kés kíséretében.


És most elkaptam, körözök körülötte párat, hogy tudassam vele, nem menekülhet. Leülök mellé, máris könnyes pici szeme, tekintete félelemmel teli, retteg tőlem, összes izma megrándult, ezt is én váltottam ki belőle. Letörlöm egy szem, elhullajtott könnycseppjét. Kezénél fogva felállítom, keze ujjával letörli a maradék könnyet arcáról. Magamhoz háttal állítom, késem, ami zsebemben lapul, előrántom. Nyakához emelem, mikor a kés hideg éle torkát csiklandozza, behunyja szemét, eltudom képzelni, ahogy egész élete lepereg előtte, könnye kicsordul. Még nem vágok bele bőrébe, hagyom hadd érezze a karcolásokat. Rángatózni kezd, védekezni próbál, kiakarja venni a kést a kezemből hirtelen, elengedem, bele kap a késembe, kis vércseppek hullnak az apró karcolásból, mely majd nem az ereit éri. Elkezd szaladni előlem, de ez csak fokozza az ölési vágyamat. Utána megyek, és elé ugrok, mikor hirtelen fejen vág egy, a szekrényből kivett baseball ütővel.


Szédülni kezdek, próbálok talpon maradni, neki esek a szekrénynek, igyekszek megtartani magam. Nehezen, de sikerül, bár fejem hasogat, és vércsepp gördült le homlokomról, amit le nyalok, majd megérezve ízét, széles mosoly teríti be arcom majd, ismét Jinnek indulok, aki már a szobája ajtaját feszegeti, próbálja kinyitni, azonban szoba társa bezárta azt. Meglátva engem, elengedi a kilincset hátra lép, erőt vesz magán és megint ütőt ragad, remegő kezébe, de ezúttal nekem dobja, ami államon talál, ájultan földre esek...


Jin pov


Sikerült megállítanom. Most nem mozdul, egy helyben fekszik, homlokáról vércseppek hullnak alá. Rángatni kezdem az ajtó kilincset, végre kinyílik, bemegyek, majd bezárom. Az ajtónak háttal dőlve görnyedek össze, arcomat kezembe temetem. Még hallgatózok, hátha elmegy, vagy észhez tér, vagy meghal, vagy tudom is én, csak hagyjon már békén. Egyre bővebben potyognak könnyek a szememből, ahogy végig futnak rajtam az emlékképek. A hideg is kiráz. Nyakamat kezdem fogdosni, ami tele van apróbbnál apróbb kés nyomokkal, amik égnek, mikor megérintem őket. Összeszedem magam, felállok és Nam mellé bújok be az ágyba, aki neszem meghalva fordul egyet, de nem ébred fel. Teljes testtel felé fordulok és arcát nézem, miközben békésen bóbiskol, egyem meg, de édes. Ahogy őt nézem, kezdem magam jobban érezni és biztonság érzet kerít magába. Kénytelen vagyok megállni, hogy ne húzódjak közelebb hozzá. Olyannyira közel, hogy szuszogását fülemen érzem, kezem derekára helyezem, lassan csak megnyugszok és elalszok.


Jimin pov


A földön fekszek, a fejem hasogat és vércseppek hullnak szemembe, amit letörlök pulóverem ujjával. Mit csináltam? Hol voltam? Ez kinek a vére? Miért fáj a fejem? Egyáltalán mi történt itt? Ezek a kérdések motoszkálnak fejemben, de nem emlékszem semmire.


- Én voltam kiengedtem a gőzt – Szólt egy hang büszkén.


- Mégis mit csináltál? – kérdem dühösen.


- Kérdezd meg a hercegnőt! - közli, majd sátáni kuncogást hallat, ami visszhangzani kezd fejemben.


Mikor kezdek észhez térni és rájövök, magammal beszélgetek, felállok és a fürdő szobába vánszorgok, ahol a tükörbe nézve megpillantom az arcomon az ütések nyomait. Bő vízzel lemosom a vért az arcomról, majd fertőtlenítőt veszek elő, és egy vattára öntök belőle, majd sebeimhez érintem, nagyon csíp, de végül sikerül lekezelnem. Megint elindulok a konyhába gyógyszerért, ami egy felső polcon van, így egy széket készítek elő magamnak, az órára pillantok, hajnali egyet mutat. Ráállok a székre, nagyot nyújtózok, majdnem elérem, de szék lába mozogni kezd és én Hope karjai közt landolok, aki egy nagy mosollyal tekint le rám. Stabilan tart, el se akar engedni végig tekintetemet fürkészi, ami egyre csak egy paradicsom árnyalatát veszi fel, amit észre véve halk kuncogásba kezd, majd letesz.


- Hoseok, leveszed nekem azt a doboz légy szíves? - kérem meg piroslóan, a nálam magasabb hyungot.


- Persze, Tökmag- becézgetve célozgat alacsony termetemre.


Szememet összehúzva tekintek rá, erre válaszul felkacag, majd kezembe nyomja a dobozt, amiből kiveszem gyógyszerem és egy pohár vizet engedek magamnak.


- Csak nem beteg vagy, Jimin?- kérdi aggódóan, majd kezét homlokomra tapasztja.


- Nem vagyok, ez csak vitamin- hárítom.


Eiközben egy nagyon erős nyugtatóból dupla adagot vettem be. Majd Hope-val a nyomomban kimentem a konyhából, és felsétáltam az emeletre, a födőszobába bemenve zártam magam után az ajtót, amin keresztül Hoseok kopácsol, szüntelenül.


- Mindjárt megyek! - ordítok ki a türelmetlen hyungnak.


A tükörbe meredek, kezemet végig vezetem fal sápadt arcomon, ami nem rég pirosban ragyogott, most a nyugtató elvette színét. Végtagjaim egyre nehezebben mozognak. Kinyitom az ajtót, Hope kétségbeesett tekintetébe ütközök, kijövök a fürdőből, a szobám felé vánszorgok, lassan, út közben nyom el az álom...


Hope pov


Kezdem megszeretni Jimint. Egyre jobban, többet szeretnék belőle, többször megérinteni, mosolyt csalni az arcára, kényeztetni és mindig a nyomában lenni, minden mozdulatát figyelni és óvni minden bántalomtól. Ne essen baja, míg velem van, míg engem lát. Biztonság érzetet akarok benne kelteni.


Így amikor korábban a lépcsőn jöttem lefele, már láttam, hogy egy széken egyensúlyozva próbál leszedni egy dobozt. Mikor oda rohantam hozzá, pont leesett, így karjaimba zárhattam, biztonságosan, mire pirosló arcával jutalmazott meg. És most eltökéltem, bevallom neki, hogy szeretem és akarom őt, ha eddig még nem jött volna rá, pedig elég egyértelmű jeleket küldtem felé, amik kikérem magamnak, nem csak fogdosásból álltak. Én igenis mindig érzelmeket viszek a tapizásba, amivel kimutatom ragaszkodásomat egy-egy testrésze felé. Természetesen tisztába vagyok vele, hogy elég perverz vagyok, de ez csak azért van, mert a kezem gyorsabban jár, mint a szám, mármint hamarabb markolok fenékébe, mint hogy azt mondjam neki: feszes a bőre. De hát, ha egyszer nem tehetek róla, minden egyes mozdulata számomra erotikával teli, teljesen mindegy, hogy milyen ruhát hord, még méhész cuccban is rátudnék izgulni.


De persze mindig a legjobb pillanatokat fogom ki az érzelmek bevallására. Pont akkor, mikor elmondása szerint vitamint, valójában pedig nyugtatót vett be, és a fürdőszoba tükröt nézegetve simogatja arcát. Ami mostanra hófehér. A fürdőszobából mikor kijött, a szobába vette az irányt, azonban ismét karjaim közt landol, amit most nem mosollyal, hanem ijesztő nyöszörgéssel viszonoz.


Beviszem a szobába, lefektettem az ágyra, megigazítom fejét, kezem homlokára rakom, ami ég a láztól. Kiszaladok a fürdő szobába. Egy tál hideg vízzel és törölközővel jövök vissza, a vizes szövettel végig simítom arcát, majd homlokára terítem. Leülök mellé és arcát fürkészve próbálom diagnosztizálni betegségét, de egyelőre csak lázat állapítok meg. Ismét vízbe mártom a törölközőt és homlokára terítem. Leszaladok a konyhába lázmérőért és gyógyszerért, amit nem akarok neki így, nyugtatóra beadni. A lázmérőt hóna alá helyezem, mire halk nyögést hallat. Pár percig bent hagyom, addig csak arcára meredek, nézem forró testét, ami néha-néha megremeg a takaró alatt, arcába kezdd vissza térni a szín, kiveszem a lázmérőt, 37,08 C–t mutat, lejjebb ment a láza. Cserérem a törölközőt. Szemét résnyire kinyitja.


- Hoseok, te vagy az? – motyogja, komásan.


- Igen, jobban vagy? - mosolyogva simítok végig forró arcán.


- Kösz hyung, hogy ápolsz engem – dörmögi hálásan.


-


Jimin pov


A szobában kipihentem keltem reggel. Egész este Hope viselte gondom, aki most is kezemet fogva, térdelve alszik mellettem, csendesen. Megsimogatom haját, felé hajolva nyomok feje tetejére egy csókot, amit megérezve gyorsan felkel és felül mellém az ágyba, kezét derekam köré fonja, egész közel húzódik, meleg leheletét nyakamon érzem, amitől kissé kiráz a hideg, fejem fejére hajtom, pihenünk míg pár percet, mikor hirtelen számra tapad, érzékien csókolni kezd, amit készségesen viszonozok. Hajamba túr, majd tincseimet megrántva húz még közelebb magához, nyelve csak lassan, élvezettel csúszik be a számba és ott kezd kedvére játszadozni, egyre csiklandósabb helyeket érintve, így kényeztet. Kezem pólója alá csúsztatom, végig simítok halvány kockáin, majd megdörzsölöm egyik mellbimbóját, mire felszisszen.


Jimin, álljunk le! - lök el magától, óvatosan. - Én többet akarok belőled, nem csak puszta érintést...

1. Díjunk!

Sziasztok!


Megkaptuk az 1. díjunkat(Wattpadró), ami teljesen váratlanul ért minket és nagyon örülünk neki. Köszönjük szépen ZiziiAsahina! *-*


Szabályok






Köszönd meg a díjat!


Írj magadról 10 tényt.


Válaszolj 10 kérdésre.


Tegyél fel 10 kérdést.


Küld tovább max. 10 embernek.


Nagyon köszönöm:3






10 tény rólam


1. 15 éves vagyok, augusztusban töltöm a 16-ot


2. Két testvérem van.


3. Imádok doramákat nézni.


4. Elég piszkos és élénk a fantáziám. (Nem véletlen, hogy yaoit írok xD)


5. Három évig furulyát tanultam zeneiskolában.


6. Most gitározni tanulok.


7. Kávét iszok reggelente.


8. Eléggé álmodozó típus vagyok.


9. Mindig soká fekszek le és hétközben korán kellek.


10. Nem rég kezdtem el videókból képszerkesztést tanulni.






10 kérdésre 10 válasz






1.Mi adta az ötletet a történetedhez?


Huha, nem is tudom, sok krimi és horror film/sorozat, vagy éppen dorama.


2.Miért kezdtél el írni?


Már régóta éget bennem a vágy, hogy írjak egy ficit, horror témába. Az elején csak szabad energiám elhasználására, saját szórakozásra írogattam, végül kinőtte magát.


3.Mit terveztél a jövődre nézve?


Nem igazán szoktam a jövőmön gondolkodni, mert nagyon eltudok kalandozni, de 20 év múlva irány Szöul. xD


4.Szoktál az utcán zenehallgatás közben táncolni vagy tátogni, esetleg énekelni?


Hát persze! :D Biciklin tekerve énekelek és még a kormányon is a ritmust ütöm addig, míg be nem fordulok az árokba.


5.Édes vagy sós?


Édes.


6.Mi a legfurább szokásod?


Hangosan szoktam magammal beszélni, ha egyedül vagyok.


7.Mi az utolsó képed, amit legutóbb fotóztál/lementettél?


Nem tudom pontosan, de biztos kpopos volt.


8.Kedvenc színed?


Zöld.


9.Játszol számítógépes játékokkal? És ha igen,melyikekkel?


Igen, néha Simcityzek.


10.Szeretsz kérdésekre válaszolni?:D


Igen, főleg ha sikerül meg fogalmaznom az összes választ. :D






10 kérdés






1. Mióta kezdtél el írni?


2. Honnan szoktál ihletet meríteni?


3. Milyen műfajú zenéket hallgatsz? És kik a kedvenc előadóid?


4. Szoktál doramákat vagy animéket nézni? Ha igen, melyek a kedvenceid?


5. Mi volt a legszebb hely, ahol valaha jártál?


6. Hova mennél legszívesebben kirándulni a családoddal, barátaiddal?


7. Mit csinálsz legszívesebben szabadidődben?


8. Van példaképed, ha igen, ki az?


9. Van olyan álmod, ami valóra vált?


10. Játszol valamilyen hangszeren?






Jelöltjeim


ZiziiAsahina -School Days[Jungkook ff.]



KimChanChan -I Need You ~Vkook Ff~


csabairegina -||Az élő halott //18+||


sadfarewell1 -Wrong | Wang Jackson

4. rész

18+!


Jungkook pov


Úgy érzem, Hobi érzelmeket táplál Jimin iránt. Látom ahogy ránéz, hozzá szól és egyéb verbális jeleiből. Irigy kezdek lenni rá, mikor megpillantom Jiminnel együtt. Én nem táplálok Jimin felé ilyesmit, csak szexuális érzelmeket és némi haragot, mivel nem tudom magamévá tenni idő és bátorság hiányában.


Jiminnel karöltve indulunk, lemaradtunk a többiek után, Hope nélkül. Körbe tekintettem, nem figyel-e senki, majd kezem szép lassan levándorol feneke irányába és megmarkolja azt. Jimin szájába harapott, majd kezét nyakamra helyezi és ajkamra nyom érzéki, bár halvány csókot. Elengedtük egymást mikor az étteremhez értünk, ami kicsi és csendes volt. Egy sarki boxban foglaltunk helyet. Jött a pincérnő, kiosztja az étlapokat. Nem volt csúnya, szép alakja volt, ragyogó arca, mégsem éreztem izgalomban magam tőle, mikor az asztal felé hajolt, és inge mögött mellei látszottak át, amit csak a menedzser vett szemügyre jobban. Érintését érzem combomon, a terítő alatt, hátra pillantok, Jimin tekintetébe ütközök.


- Mit szeretnétek rendelni? – kérdi kedvesen a pincérnő.


Soroltuk mit kérünk, felírogatta, majd elment leadni a rendelést.


Jimin keze egyre feljebb és feljebb téved szaggatott nadrágom lukas résén, egyre csiklandósabb helyeket érintve meg. Majdnem férfiasságomhoz ért, kénytelen voltam leállítani, mert mindjárt felsikítok. Így kezére csapok, mire kiveszi kezét és nagyokat pislog, bár senki nem figyel minket, de óvatosabbnak kell lennie.


***


Forgatási helyszínre beérve Hope is végzett, így indulhattunk vissza a dormba. Beszálltunk a kocsiba, ahol a menedzser odanyújtotta Hopenak a kaját. Hope falatozással volt elfoglalva, addig Kookie egy ideig piszkált, meg-meg érintve néhány féltett helyet. Mihelyst Hoseok elfogyasztotta uzsonnáját, birtokába vett engem és kéz a kézben aludtunk hazáig.


***


Suga pov (Drága társírónőm, Viki írta. Azért emelem ki , mert most ezt az egész povot ő írta, egyedül.)


A dormba érkezve hulla fáradtan rogytam le a konyhaasztal melletti székre. A fotózás nagyon fárasztó volt, ráadásul teljes feszültségben is telt, ó, és ez nem sima feszültség volt, hisz az mindennapos. Ez szexuális feszültség volt. Őrült régen nem voltam már lánnyal, sőt, fiúval sem. Hiszen ha szükség van, akkor mindegy az egyed neme, a lényeg, hogy legyen egy használható lyuka. Szóval, a fotózáson végig kellett néznem V fotósorozatának készítését, ami valljuk be, túlságosan izgalomba ejtő volt. Ahogy nyaldosta a dús ajkait, ahogy szenvedélyes pillantásokat vetett a kamerába, és közben a meg-megfeszülő izmai... Nem volt egy kigyűrt állat, de a ruhája textil anyagán keresztül pontosan kellőképpen rajzolódtak ki finom vonulatai. A kerek, baszni valóan formás segge, ahogyan néha le-lehajolt valamiért, és pont felém pucsított, mit sem sejtve. Egyszóval teljesen felizgatott minden egyes mozzanatával, és egészen hazáig sem tudtam lenyugtatni a „kicsi" Yoongit, ami cseppet sem volt egy kis darab, khmm... A többiek elmentek bevásárolni, mivel Jin mama mindenkit magával akart rángatni, mert nem tudja egyedül eldönteni, hogy mit kérnek a többiek enni, ezért mindenki magának választ. Viszont én azzal az indokkal, hogy szörnyen fáj a lábam teljesen betudtam etetni, mondjuk ezt csak is a csodálatos színészi tehetségemnek köszönhetem, mivel nyávogtam még egy sort, sőt, még kicsit sántítgattam is. A kicsi Tae pedig nem tudom, mivel érte el, hogy itthon maradhasson, de sikerült neki, kár, hogy nem hallottam. Viszont ez nekem pontosan megfelelő alkalom volt a lecsapásra, hiszen még mindig álltam odalent, mint a cövek. Elegem volt már abból, hogy mindig nekem kellett magamhoz nyúlnom, nem pedig más kezei, ajkai, vagy esetleg lyuka elégít ki. Az önkielégítés már cseppet sem volt kedvemre való, már csak nagy szenvedések árán sikerül a saját kezeim által elélveznem. Ma este pedig már elszakadt a cérna, és nem érdekelnek tovább a következmények, hiszen én amúgy is Suga vagyok, mit érdekelnek engem a következmények, a gátlások és mások véleménye?! Szóval az előbb kaptam el egy beszélgetést közte és Jin között mielőtt még elmentek volna, hogy elmegy lefürödni, aztán csinál magának valamit enni. Már hallottam is, ahogyan elzárja a meleg vizet, és száll ki a kádból. Annyira meglesném, ahogyan a rakoncátlan vízcseppeket szárítja fel a még nedves, puha és csillogó bőréről. De már nem sokáig kell várnom, hogy a meztelen testét mérhessem végig, hiszen mindjárt alattam fog sikongatva, nyögve könyörögni azért, hogy elélvezhessen. Hallottam is, ahogyan a papucsa csattog a parkettán, ahogyan a két külön álló anyag találkozik, majd a Jungkookkal közös szobájukba lépdel. Szerintem nem is sejti, hogy nincs egyedül, mert egy számomra ismeretlen dalt dúdol, nem is halkan. Én már nagyon régen szemet vetettem Taehyungra, csak eddig nem volt merszem magamévá tenni, de túl sok félreérthető jelzést küld felém, amit nem bírok figyelmen kívül hagyni. Folyton kacsingat, hozzám dörgölődzik, mikor mellettem ül, és a nyakamba szuszog, a szája már szinte súrolni szokta a nyakhajlatomat, amitől rendszerint a hideg is kiráz, annyira elfog a vágy. Végre viszont eljött az alkalom, a többiek sokáig nem lesznek itthon, és Taeval csak kettesben vagyunk. Nem fog érdekelni, ha ellenkezni akar, most már késő, túlságosan fel vagyok aljazva. Hallom, ahogy lassan a konyha felé közeledik, én pedig már lesem is az ajtót, ahogy halkan nyitódik, ő pedig meglepetésében megugrik egy halk kis sikkantás társaságában, hiszen nem számít rám. Én csábosan rávigyorgok, ő pedig habogni kezd zavarában, hiszen csak egy törölköző fedi az ágyékát, a felsőtestét pedig egyenesen semmi, csak a hűvös levegő, amitől a mellbimbói megkeményednek, én pedig tudom, hogyha nem türtőztetem magam, mindjárt elé ugrok, és a számba veszem az egyik kis izomcsomót, és addig fogom szopogatni, harapdálni, amíg a kezembe nem élvez, a nevemet sikítva. – Y-Yoongi, hát te mit keresel itt? – dadogja, miközben a törölközőjét szorongatja magán, nehogy az véletlenül is leessen, vagy netalán én vetkőztessem le vagy a kezemmel, vagy akár a szememmel is, hisz sejtéseim alapján a tekintetem mindent elárul rólam és a szándékaimról. – A kérdés inkább az, hogy te mit keresel itt ilyen hiányos öltözetben, lazán belibbenve az éhes farkas barlangjába? – kérdeztem egy pimasz mosollyal az arcomon. – T-te... te meg miről beszélsz? – néz rám értetlenül, még mindig akadozva, teljesen zavarban, hisz olyan vörös volt az arca, mint a paradicsom, pedig még semmi olyat nem is mondtam/tettem, hogy ezt az édes látványt kiérdemeljem. – Hát arról, kedves Taehyung, hogy most kegyetlenül megleszel baszva! – dobtam neki egy ezer wattos mosolyt, és már rohantam is elé, kitolva magam alól a széket, ami hangos csattanással érte a földet, én pedig már egy ragadozót megszégyenítő mozdulatsorral termettem előtte, mielőtt még megszökhetett volna, hisz már láttam is, ahogy fordulna vissza és rohanna el. Pedig nem menekülhet. Most már nem. Egy jó vadász sem engedi soha, hogy a prédája elfusson, mikor már szinte benne van a csapdában. Én pedig nekipréseltem az ajtónak, az egyik kezemet az oldalára helyeztem és azzal húztam még jobban magamhoz meztelen, forró felsőtestét, a másikat pedig a feje mellé helyeztem el, teljes béklyóba állítva őt. Elkaptam. Tüzes tekintettel néztem tágra nyílt szemeibe, amiben az értetlenség, félelem és egy csöppnyi izgalom keveréke izzott. Lassan a hallójáratához vezettem az ajkaimat, halk, forró szavaimat suttogva belé, miközben a meleg leheletem a fülét ingerelte, ez pedig alátámasztotta a libabőrt a karjain. A kis hamis. – Taehyung... - leheltem, miközben az egyik kezem lassan haladt egyre jobban lefelé az oldalán keresztül, míg nem formás seggéhez értem, amibe finom, de határozott mozdulattal markoltam bele és húztam a fenekénél fogva még jobban az ágyékát az enyémhez. Erre egy elhaló nyögés volt a válasza, és ahogyan egymáshoz dörzsöltem a tagunkat a durva farmer és az ő törölközője anyagán keresztül, a homlokát a vállamra hajtotta egyre hangosabb sóhajtásokat hallatva. Én a kezemet a még mindig törülközőjét szorongató kezéhez vezettem, és kezdtem el lefejteni róla görcsösen szorító ujjait. Ő viszont hirtelen ijedten tekintett rám, én pedig melegen rámosolyogtam és másik kezemmel megsimítottam az arcát biztosítva arról, hogy nincs mitől félnie. Lassan sikerült eleresztenie az anyagot, én pedig rögtön megszabadítottam az egyetlen akadálytól, ami miatt nem érinthettem férfiasságát, pedig már őrjítően izgatott a dolog. Ő még mindig szűkölő fejjel nézett rám, én viszont hirtelen a farkához nyúltam, és megszorítottam a tövénél. Ő rögtön hátra döntötte a fejét, a kéjtől, s élvezettől hunyta le szorosan a szemeit, ahogy őrjítően lassan kezdtem el mozgatni rajta kezemet. Rátapadtam a nyakára és nyalogatni kezdtem azt, a megfelelő pontot keresve, majd ahogy egy helyen hirtelen megremegett, a füle mögött, ott kezdtem el erőteljesen szívogatni a bőrét, szép nyomot hagyva rajta. Azt akarom, hogy mindenre emlékezzen. Ha a tükörbe néz, és meglátja a foltot, én jussak az eszébe, hogy a farka miattam legyen minden egyes pillanatban kemény. Miközben ezen elmélkedtem/álmodoztam, ő csak csalódottan, kielégítetlenül nyögött, mert többért áhítozott ágaskodó, merev férfiassága, ami mindennél szebb volt a számomra és egyszerűen megakartam kóstolni. Még több örömet okozni neki. Elnyelni. Még utoljára húztam rajta párat lassan, kínzóan és a hüvelykujjammal megdörzsöltem a makkja tetejét, amitől újra csak egy nyüszítés hagyta el a száját. Gyönyörű volt a verejtékező homlokával, összeszorított szemeivel, a feszült élvezettel az arcán... egész életemben ezt a látványt akartam nézni. Végül leguggoltam elé, megfogtam két oldalt a csípőjét és azt alapul véve, hogy kínoztam már eleget, az egész tagját hirtelen a számba engedtem. Neki elakadt a lélegzete, ahogy heves mozdulatokkal mozgattam rajta a fejemet, simogattam a nyelvemmel férfiasságát, ingerelve határait. Végig a szemébe néztem, láttam, ahogy kapkodja a levegőt, összeszorítja a fogait, és csak engem néz, ahogy folyton elmerül a számban, a torkomat súrolva. Ez az ajándékom neki, mielőtt még elvenném a segge szüzességét. Míg élvezkedett, én bedugtam két ujjamat a szájába, hogy szopja őket. Ő pedig mindent úgy csinált, mint egy igazi pornósztár. Közrefogta nyelvével középső és mutatóujjamat, nyelvével körözve rajtuk, míg a szemembe nézett erotikus, élvezkedő tekintettel, nyögdécselve, mint aki mindjárt elsül. Úgy csinálta, mintha engem szopott volna. Mintha minden örömét az én farkam nyújtaná neki, ami kitölti az egész száját. De ezt majd legközelebb. Lassan kivettem ujjaimat szájából, továbbra is szopva őt lent, majd az ő nyálától nedves ujjaimmal kezdtem el izomgyűrűje körül körözni, masszírozni őt, hogy szokja az érzést. Majd mutatóujjamat dugtam fel belé lassan, kíméletesen, miközben a nyelvem a makkján körzött, hogy ne érezzen fájdalmat, és az arcát nézve elértem a célomat, ezért egy fokkal bátrabban ujjaztam egy, majd lassan két ujjammal is. Ollóztam velük, hogy megfelelően kitáguljon, majd lassacskán az ujjaim száma már a négyet verte. Mikor már úgy éreztem, hogy kellőképpen kitágult, kivettem őt a számból egy cuppanós hang kíséretében, amit ő egy csalódott nyögéssel nyugtázott. Felemeltem őt a hátsójánál fogva, ő pedig készségesen karolta át a nyakamat, szenvedélyesen nézve rám. Oda sétáltam vele az asztalhoz, és ráfektettem háttal. Föléje hajoltam, szenvedélyesen a puha ajkaira hajoltam, nyelveinket egy vad táncba hívva. Majd a tenyerembe köptem és húztam párat a férfiasságomon, de nem kellett felállítani, állt az így is, mint a cövek. A bejáratához igazítottam magam miközben a nyakát csókolgattam nyugtatásképpen, ő pedig szorosan kapaszkodott a hátamba. És megtörtént. Belé vezettem magam. Könnyeket ejtett. Lecsókoltam az arcáról. Ő sikított. Egyre többet akart. Egyre gyorsabban és erőteljesen döftem belé magam. Együtt élveztünk el, egymás nevét sikítva élveztem el. Én lenyaltam róla az élvezete nyomait. És igen. Megdugtam Kim Taehyungot. Elégedett voltam. De rá kellett jönnöm, hogy nekem ennyi nem volt elég. Én nem csak a testét akarom. Azt akarom, hogy viszont szeressen.


***










Jimin pov






Teli hold van ma, a kis szoba ablakán, a fákon keresztül betükröződik a hold fénye. A hangok egyre-egyre Jin elkapására késztetnek.Olyan mint ha a füllembe csücsülnének és azon versenyeznének, melyiküknek adom át magam előbb.






- Öld meg! Kínozd meg! Élvezni fogod! - mondják a hangok, szinte már sátáni kacaj kíséretében.






Szűnni nem akaró ismétléssel próbálnak túl kerekedni rajtam. Nem szabad hagynom magam Úgy döntöttem, beveszek még egy adag gyógyszert. Felkeltem, hogy kimenjek a konyhába. A lépcsőn lefele jövet Jint pillantom meg, a hangok szinte sikító magasságba emelkedtek, mint a mágnes vonzódnak hozzá. Bántani akarják és tudják, én nem tenném meg magamtól. Muszáj megkapaszkodnom a lépcsőkorlátba, mert összesek túlerősek. A holdfény a szemembe sütött, elvakított. Egyik kezem szemem elé emelem. Becsukom a szemem és teljesen elvesztem egyensúlyom, a kőre esek...






Jin pov.






Nem tudok aludni, RapMonster nagyon hangosan horkol, vagy egy órája fetrengek. Úgy döntök, lemegyek a napaliba. A lépcsőn indulok lefelé, Jimint pillantom meg. Szenvedő tekintettel összegörnyedve teljes testével, a korlátba kapaszkodva. Erős fény szűrődik be az ablakon. Hirtelen Jimin a földön fekszik. Gyorsabban kezdem lábamat szedni a lépcsőn lefele, majd Jiminhez megyek, leguggolok hozzá és ébresztgetni kezdem. Hirtelen felébred és két vérbe forgó szemével tekintetemet figyeli. Én bambám bámulok rá vissza, mire sátáni kacajt hallat. Hátamon végig fut a hideg, a rémülettől lefagytam, megpróbálok a guggolásból felállni de nem hajlik a térdem.






Gyorsan feláll. Végig ijesztően néz le rám, és szemembe mered, száján széles borzongató mosoly. Nagy nehezen felállok, és tekintetével szembe találom magam, közel, nagyon közel. Hátrálok tőle, de ő felém kezd lépkedni. Mikor hírtelen nyakamra fog, nagyot nyelek, megragadom kezét, szorítani kezdem, ösztönözve rá, hogy engedjen, de csak még erősebben szorít. Végig tág fekete pupilláival tekint rám, végig nézné, ahogy keze közt fulladok meg. Megfogom kezét, utolsó erőmön próbálok kiszabadulni szorításából, sikeresen. Erre megint felkacag. Mély hangját hallva egész testem megremeg. Ismét hátrálok tőle. Ő jobb kezét kinyújtva halad felém. Fejét jobbra dönti, csak nem kicsavarodik nyaka, tekintette teljesen üres, semmi érzelem, megbánás, félelem, rettegés, semmi nem olvasható ki belőle. Az enyémből annál inkább.






- Jimin, hagyjál békén! - kérlelem, de hangom elhalványult.






- Én nem Jimin vagyok, ő már messze jár. – közli büszkeségében.






- Akkor kivagy? - kérdem remegő hangon.






- Kwan - teljes fogsorát villantja, borzongató mosolya közben.

3. rész

18+, Gyilkosságot tartalmaz!






Jimin pov


Így mókázva hamar eltelt az idő. Oda értünk, kiszálltunk a kocsiból, Hope nevetve veregeti meg a vállamat, amit egy mosollyal viszonozok. Majd Jungkookal karöltve ballagunk a többiek után. A forgatási helyszínre érve boldogan fogadtak minket.


Hope pov


Miután ide értünk a forgatási helyszínre, jobbnak láttam kicsit körbenézni, hogy mi merre van. Ekkor viszont megláttam Jimint, ahogy egy nagy doboz fölé hajolva nézegeti a kellékeket. Pont bepucsított azzal a kerek, alma formájú fenekével. Nyelnem kellett egyet. Jobban megnézve láttam, ahogy egy méretes baltaféleséget szemlélget, élvezettel az arcán. Bárcsak alattam is így nézve, a nevemet nyögné... Muszáj volt elfordulnom, mert a kicsi Hobi nagyon rendetlenkedni kezdett..., de még pont láttam, ahogy JungKook oda rohan Jiminhez és rögtön belé csimpaszkodik. Ha a szememmel ölni tudnék, Kookieka már rég egy árokban végezné, azzal a szép kis baltával a fejében. Mindig is szerettem a kölyköt, de túlságosan rá van akaszkodva Jiminre, ami nagyon nem tetszik. Ha magától nem száll le róla, majd teszek érte, hogy egy életre békén hagyja.


Jimin pov


Jin egyéni részével kezdik a forgatást. Addig mi a többiekkel körbe néztünk a helyszínen, hihetetlen látvány tárult elénk, mikor szemügyre vettük a ruháinkat, amik elég hiányosnak tűntek. Néhány pornószínész is parádézhatna bennük. Mondjuk Hope hyungot elnéztem volna egy-kettőben. Egy dobozban játék kardok, botok és balták voltak. Kivettem egy kést az élét nézegetve, ami csillogott, amikor napfény érte. Hirtelen eljátszottam a gondolattal, hány emberen próbálnám ki, ezek a kések elég szépen csúsznának Jin hyung nyakán.


- Miért vannak ilyen morbid dolgok egy ilyen forgatási helyszínen? – kérdezte Hope, megszakítva gondolatmenetem.


- Színpadi kellékek, egy morbid előadáshoz - válaszoltam, még mindig a kellékeket nézegetve.


Ez után más érdekeset nem találtunk, így elindultunk meglesni, hogy halad Jin. Mikor oda értünk, pont végeztek vele. Így kezdődhetett a közös rész forgatása, behozták a ruhákat, amik azok a perverz ruhák voltak, amiket korábban szemre vételeztünk. Kérdően meredtünk a stylistra, mikor kiosztotta a ruhadarabokat.


- Ne aggódjatok, csak egy fotó erejéig van ezekre szükség, a rajongók szeretnék látni a Bangtan szexi és perverz oldalát – mondta nekünk nyugodt hangon a menedzser. - Induljatok öltözni!


Ez furcsa, a menedzser szemében érdekes fény csillant meg, talán még kacsintott is. Fogadni mernék rá, hogy ő találta ki.


Az öltözőbe indultunk, majd felöltöztünk, szemügyre vettük egymást. Mindenkin igazán szexin állt a ruha, kiemelve férfiasságainkat, ami Hopenak különösen jól állt. A többiek kiindultak az öltözőből, éppen szemügyre vettem Hope szexi fenekét, mikor hirtelen Jungkook ölelt meg hátulról, alfelemnek nyomva férfiasságát, amit megérezvén halk nyögés hagyta el a számat. Megfordultam, hajába túrtam.


- Kihasználod, hogy ilyen szexi vagy, előhozod belőlem az állatott – súgtam fülébe, gerjedve.


Megdugtam volna ott helyben, de nem lehetett, mennünk kellet forgatni, így hát gyors csókot nyomva homlokára toltam el magamtól.


Gyorsan végezni szerettünk volna a képekkel, hogy levehessük a ruhákat. Mindannyian feszengve érezzük magunkat. Pár beállítás és kamera kattintás után megszületett a tökéletes kép, így mehettünk átöltözni. Az öltözőben behozták a következő képekhez szükséges ruhadarabokat és kellékeket, a ruhák teljesen feketék voltak, ugyan szolidabbak, mint az előzőek, de a kellékek balták és kések voltak.


- Mégis mit jelentsen ez? – kérdezte döbbenten Jin hyung, a kellékeket látván.


- Gyilkosságot! - válaszolt Suga komolyan, majd félelmetes mosoly lett úrrá arcán egy pillanatig. – Csak ugratlak, nem látod, csak játékok! - Yoongi kivesz egy kést a dobozból, hogy bizonyítsa állítását. Játszani kezd az eszközzel, mikor hirtelen megvágta magát. RM megijedt a vér láttán, elrohan sebtapaszt kérni, mikor visszaér, döbbenten látja, hogy nem is akkora a baj, mint gondolta. Sugának kötést tettünk az ujjára és már vissza tette a kést a dobozba. Felöltözünk és kimegyünk. Hope izgatottan csap nagyot fenekemre, amire viszonzásul megcsikizem oldalát, erre aranyosan felnevet.


- Miért kések és balták a kellékek? - érdeklődtem egy szervezőtől.


- Egy doramához reklám képként szükségesek. Talán félsz, hogy megvágod a puha bőrödet? – válaszolt fennhangon.


- Nem, deh...- végig se mondtam válaszomat, elment mellettem és vállával vállamba ütközött.


- Állj már be normálisan! – förmedt rám bocsánat kérés nélkül, én kérdően nézek rá.


Ezt látván: – Jimin jól vagy? – kérdezi aggódóan Hope hyung. – Elmosolyogok, majd bólintok.


Általában elég hamar dühbe jövök, ez most is így van, így amikor végeztünk a fotókkal és átvettük saját ruháinkat, a többiek elmentek megnézni a képeket, én egyedül elindulok meg keresni azt a staff tagot, aki nekem jött. Megtaláltam, még mindig ideges tekintetével néz rám. Körülnéztem, majd amikor nem figyelt senki, kezénél fogva berángattam az egyik üres szobába. Lelököm a földre. Az ajtót kulcsra zárom. A dobozból korábban elvettem egy kést, ami a zsebemben lapul. Lehajolok hozzá és hosszú, vörös hajánál fogva állítom fel, amitől egy hangos sikítást hallat, zene füleimnek.


- Mégis mit képzelsz, eressz el! - Utasított, cseppet sem szépen.


- Nem illik ez a fenn hang egy nőhöz! Mond szépen: Ne haragudj! – Kértem tőle, hogy még legyen egy esélye megbocsátást kérni, amiért nekem jött.


- Mi?! Mégis ki vagy te? Nem vagy normális! – folytatta a már szokásos hangnemében.


- Normális vagyok, kérem szépen, a hangok megmondták! - válaszolok, izgatottsággal telve.


Hogy ne ordítson tovább, lehúzom zoknimat és a szájába tömöm. Felveszem a „védőruhám", ami két darab kukás szatyorból áll, hogy ne legyek csupa vér. Előveszem késemet, megszorítom csuklóját, majd egy gyors mozdulattal elvágom ereit. Ömlik a vér, végre, már nagyon hiányzott. Áldozatom a földre esett, letérdelek hozzá, állánál fogva megemelem fejét, hogy a szemébe nézhessek és figyelhessem tekintetét, miközben a késhegyét torkán jártatom, majd egy magabiztos mozdulattal átdöftem azt. Még több vér. Áldozatom meghalt ugyan, de még tele szurkálhatom testét. Így hát hátára fektettem és nagy erővel szíven szúrom, pár karcolást ejtek mellkasán, majd jóleső mozdulatokkal döfködni kezdem teste minden egyes pontját. Mikor már kellőképp kiéltem vágyaimat, felállok mellőle. Kinyitom az ablakot. Körbe fürkészem a tájat, ami elég sivárnak és gyérnek látszik, a hullát kidobom, majd utána ugrok, szétnézek a terepen, amerre nem jár senki, mivel ezt már korábban ellenőriztem és még ásót is késztettem magamnak, amivel most a földet kezdem ásni, egy mélyebb gödör kiásása után a holtestet befektettem a véres késsel és ruháimmal együtt, majd befedem, földel.


Leporolom magam, belövöm hajamat, majd visszaindulok a fiúkhoz. Látom Hope hyungot, ahogy a menedzserrel beszél, közelebb megyek, megpillantom a többieket is. Jungkook ahogy meglát engem, rohan hozzám. Átkarolja vállamat, amit mosolyogva viszonozok.


- Hobi nem jön? – kérdem Kookit.


- Még bent kell maradnia, megcsinálni az egyéniket – válaszol.


Hátra pillantok Hobira, miközben Kookal a kocsi felé haladunk. Hope borús arccal integet nekem vissza.

2. rész

Jimin pov


Jin hyung néz le rám riadtan, serpenyőt tartva remegő jobb kezében. Hirtelen végig fut rajtam az álmom, és kezdem sejteni, mi történhetett. Felállok, kiveszem Jin kezéből a serpenyőt, leteszem, majd a szemébe nézek és óvatosan ő is a tekintetemet kezdi fürkészni.


- Ne haragudj, nem akartalak bántani - motyogom.


Rám néz, még mindig riadt tekintetével halványan bólint, majd kimegy a konyhából. A konyhapultnak támaszkodva próbálok emlékezni, de csak az álmom jut eszembe, és Jint látván elég egyértelmű, mi is történt. Kezdek félni magamtól, ha azt, ami most történt, elmesélem az agykurkászomnak, csak még több nyugtatót kapok. Megérteni ő se fog, csodát tenni meg pláne nem. Jól indul a reggelem, mondhatom, mi lesz még ma?!


- Fiúk, gyertek! – szól a menedzser.


Látom Jint lejönni a lépcsőn Jungkookal, kissé feszültnek tűnik, próbálom kerülni tekintetét, szégyellem magam. Mind a heten kiballagtunk, beszálltunk a furgonba, a menedzser hátra nézett, ellenőrizve a létszámot. Majd a forgatás helyszínére indultunk, ami elég messze esett tőlünk.


- Fiúk, aludjatok nyugodtan, sokára érünk oda – mondta a menedzser.


Körül néztem, majd Tae vállára hajtva fejem próbáltam pihenni.


Úgy hallom csak én vagyok fáradt, a többiek önfeledten játszanak és bolondoznak. Még Jin is felnevet néha, ennek különösen örülök. Bár még mindig nem tudom, hogy feledtetem el vele a történteket.


- Jimin, gyere, szállj be játszani, még kell egy ember! - szól Suga.


- Jövök! – mondom boldogan.


- Felelsz vagy merszezni fogunk, remélem nem félsz - mondta Hope, piszkos mosollyal a szája szélén, majd hirtelen combomba markolt.


- Kezdjük tehát. Jimin, felelsz vagy mersz? - kérdezte V, izgatottan várva válaszomat.


- Felelek – mondtam kissé bátortalanul.


Hope Tae fülébe suttogott valamit, amire kuncogni kezdett a kiszemelt.


- Ki a legszexibb tag a bandában? - Kérdi Tae hincutul.


- Hobi - mondom mosolyogva.


JungKook kutya pofijával kérdően néz rám.


- A legcukibb természetesen Kookie - mondom nevetve.


Majd Kook hajába túrok. Hope látván ezt még erősebben markol combomba.


- Na! V, felelsz vagy mersz?- kérdem szemtelenül.


- Merek! - mondja, nagy bátorsággal.


- Puszild meg Rap Monster homlokát! - mondom suttogva, hogy NamJon ne sejtsen semmit. - És mondj neki zavarba ejtő dolgokat!


Mire feladom a leckét, V szájába harapott, majd NamJoon arcát kezdi röhögve fürkészni. Nam mit sem sejtve néz ki az ablakon. Mikor Taehyung hirtelen előtte terem, és gyors puszit nyomva homlokára ül az ölébe, majd piruló arccal kezd Nam-nak udvarolni, a leader meglepődötten és egyre vörösödő arccal pislogott nagyokat. Erre mindenki hangos röhögésbe kezdett.


- Oké, V, te jössz!


- Yoongi, felelsz vagy mersz?


- Merek, természetesen.


- Rappelj Jinnek egy szerelmes balladát! - teszi fel V merész kérését.


Suga Jinre néz, majd megfogva kezét kezdi régéjét.


Oh! Jin, szőke Jin, kinek a főztje isteni,


Mondd: szeretsz-e még engem, mert ha nem, jer, tepsibe velem!


Ott sülünk kettecskén, össze sülünk egyenként,


Villanysütőbe 180-on, másfél óra alatt, gyönyörbe hajkurászva magam


Ott esel belém, akaratlan!


A többiek hangos nevetésbe törnek ki, Jin vörös, mint a paradicsom, ha nem pirosabb.


- Hercegnő, hozzám jössz feleségül? – kérdezi Suga, csibészen nevető görcseivel küszködve.


Jin komoly tekintettel meredt Suga szemébe, válaszolni nem tudott, de látszott rajta az akarat.


- Jin, te jössz! - szól V megszüntetve az udvarlást.


- RapMon, felelsz vagy mersz? - kérdezte Jin izgatottan.


- Felelek - válaszol a leader merészen.


Melyik főztöm a legizgatóbb számodra?


- Bármi, amit olajban sütsz, mert akkor mindig megsérül a kezed, amit én kenhetekbe hidratáló krémmel és nyomhatok rá forró csókot- mondta a leader komoly arccal majd belepirult komolyságába.


Jin megint elpirult, ezúttal RM válaszát halva.


- Suga feladata volt az udvarlás, ejnye Namjon - jegyezte meg Hope csibészen.

Nam csak mosolygott.

1. rész

1. rész


Jimin pov


Újra a pszichiáternél, két hét kihagyás után. Igazából akármilyen furcsa, szeretek ide járni. Nyugodt, egyáltalán nem frusztrált a légkör, kellemes és megszokott, a filmes elvárásoknak tökéletesen megfelel. Minden hétfő este jövök, ilyenkor általában nincs fontosabb programunk. Titokba járok ide, a menedzseren és az orvoson kívül másnak sejtelme sincs a lelki problémáimról, a hangokról, amiket csak én hallok. Ezek régóta kínoznak. A régi én mindig teljesítette a hangok kérését, például egy-egy fára akasztott ember vagy kénsavas hordóban tárolt test nem váltott ki maga után nagyobb következményt. A menedzser néhány rendőr ismerősével együtt igyekezett mindent eltussolni. Próbáltuk kerülni a nyilvánosságot, így saját módszereikkel igyekeztek segíteni rajtam. Végül belátták: profi pszichiáterre van szükségem.


- Újabban a hangok felerősödtek és az egyik tag meggyilkolására késztetnek - mesélem az orvosnak, aki szokásos komoly tekintetével próbál kurkászni az agyamban.


- Igen, értem – válaszol. Úgy tesz, mintha tényleg megértene, de ezt kétlem. - Folytasd, kérlek!


- Azt akarják (a hangok), hogy kínozzam meg Jin hyungot, amit magamtól nem tennék meg, de nagyon gyengének érzem magam. Mintha erősebbek lenének nálam.


- Ők nem léteznek, a képzeleted szüleményei - biztat az orvos. - Tudom, hogy szeretsz táncolni, használd erőforrásként, a tánc megfog nyugtatni és magabiztosabb leszel - Talán ez volt eddig a legokosabb, amit mondott. Ezt a tanácsát megfogadom.


- Tudsz aludni éjszakánként? - teszi fel már szokásossá vált kérdését.


- Még mindig nem és reggelente azt veszem észre, hogy le van pattogva a falról a festék, mintha egész éjjel püföltem volna a falat.


- Értem, tehát még mindig szorongsz – teszi fel megállapítását. - Emelem a nyugtatód adagját.


Jin pov


Hétfő este van. Jimin elment itthonról, a többiek már alszanak. Én még elmosom a tányérokat, a Jiminnek félre tett kaját betettem a hűtőbe. Eléggé aggódom már érte egy ideje. Éjszakákra, több órára marad el úgy, hogy senki nem tudja mit csinál, mi van vele. Sokszor furcsa hangokat hallok a szobájából kiszűrődni, mintha magában beszélne, őrlődne. Gyakran a falat is veri éjszakánként és tudom, hogy nagyon nyugtalanul alszik, szerintem elég keveset is. Ilyenkor egy kicsit félek tőle, sejtelmem sincs, hogy mitől, hogy jött ez most neki. Fogalmam sincs, hogy mi történik vele, de az biztos, hogy semmi jó és ez megrémiszt. Segítségre van szüksége, méghozzá egy profitól. Leginkább akkor hozza rám a frászt, mikor a konyhában találom az éjszaka közepén, és egy húsvágó bárddal a kezében áll, halálsápadt fejjel vigyorog és nézegeti a bárd élét. Azt mondja, hogy csak szeletelt valamit, de furcsa fény volt a szemében, nem értem.


Jimin pov


Haza értem, be rohantam a szobámba és befeküdtem az ágyba. A hangokat megint hallottam, egészen addig, míg be nem vettem a nyugtatómat. Bár nem éreztem fáradtnak magam, mégis hamar elaludtam és álmomban egy nyugodt mezőn rohangáltam, egyedül. A távolból egy rózsaszín nyuszi tűnik fel. Közelebb mennék hozzá, de valami nem enged, hátra pillantok, egy bilincsel vagyok a földhöz láncolva. Elég lazának/tágnak tűnt, hamar letudtam venni a csuklómról. Újra elindulok, megyek-megyek, de a nyuszi egyre távolabbinak tűnik. Futni kezdek, de elesek, leülök és a nyuszi egyszer csak előttem terem, egy korona is van a fején. Hirtelen egy kést tartok a kezembe és megakarom nyúzni a nyulat. De nem hagyja magát.


Nagy ütést érzek a fejemen. Ki nyitom szemem, minden homályos. Majdnem felálltam, mikor még egy ütést kapok. Most már szédülök is, kis idő múlva kezdek ébredezni, majd ki nyitom a szemem.