3. rész

18+, Gyilkosságot tartalmaz!






Jimin pov


Így mókázva hamar eltelt az idő. Oda értünk, kiszálltunk a kocsiból, Hope nevetve veregeti meg a vállamat, amit egy mosollyal viszonozok. Majd Jungkookal karöltve ballagunk a többiek után. A forgatási helyszínre érve boldogan fogadtak minket.


Hope pov


Miután ide értünk a forgatási helyszínre, jobbnak láttam kicsit körbenézni, hogy mi merre van. Ekkor viszont megláttam Jimint, ahogy egy nagy doboz fölé hajolva nézegeti a kellékeket. Pont bepucsított azzal a kerek, alma formájú fenekével. Nyelnem kellett egyet. Jobban megnézve láttam, ahogy egy méretes baltaféleséget szemlélget, élvezettel az arcán. Bárcsak alattam is így nézve, a nevemet nyögné... Muszáj volt elfordulnom, mert a kicsi Hobi nagyon rendetlenkedni kezdett..., de még pont láttam, ahogy JungKook oda rohan Jiminhez és rögtön belé csimpaszkodik. Ha a szememmel ölni tudnék, Kookieka már rég egy árokban végezné, azzal a szép kis baltával a fejében. Mindig is szerettem a kölyköt, de túlságosan rá van akaszkodva Jiminre, ami nagyon nem tetszik. Ha magától nem száll le róla, majd teszek érte, hogy egy életre békén hagyja.


Jimin pov


Jin egyéni részével kezdik a forgatást. Addig mi a többiekkel körbe néztünk a helyszínen, hihetetlen látvány tárult elénk, mikor szemügyre vettük a ruháinkat, amik elég hiányosnak tűntek. Néhány pornószínész is parádézhatna bennük. Mondjuk Hope hyungot elnéztem volna egy-kettőben. Egy dobozban játék kardok, botok és balták voltak. Kivettem egy kést az élét nézegetve, ami csillogott, amikor napfény érte. Hirtelen eljátszottam a gondolattal, hány emberen próbálnám ki, ezek a kések elég szépen csúsznának Jin hyung nyakán.


- Miért vannak ilyen morbid dolgok egy ilyen forgatási helyszínen? – kérdezte Hope, megszakítva gondolatmenetem.


- Színpadi kellékek, egy morbid előadáshoz - válaszoltam, még mindig a kellékeket nézegetve.


Ez után más érdekeset nem találtunk, így elindultunk meglesni, hogy halad Jin. Mikor oda értünk, pont végeztek vele. Így kezdődhetett a közös rész forgatása, behozták a ruhákat, amik azok a perverz ruhák voltak, amiket korábban szemre vételeztünk. Kérdően meredtünk a stylistra, mikor kiosztotta a ruhadarabokat.


- Ne aggódjatok, csak egy fotó erejéig van ezekre szükség, a rajongók szeretnék látni a Bangtan szexi és perverz oldalát – mondta nekünk nyugodt hangon a menedzser. - Induljatok öltözni!


Ez furcsa, a menedzser szemében érdekes fény csillant meg, talán még kacsintott is. Fogadni mernék rá, hogy ő találta ki.


Az öltözőbe indultunk, majd felöltöztünk, szemügyre vettük egymást. Mindenkin igazán szexin állt a ruha, kiemelve férfiasságainkat, ami Hopenak különösen jól állt. A többiek kiindultak az öltözőből, éppen szemügyre vettem Hope szexi fenekét, mikor hirtelen Jungkook ölelt meg hátulról, alfelemnek nyomva férfiasságát, amit megérezvén halk nyögés hagyta el a számat. Megfordultam, hajába túrtam.


- Kihasználod, hogy ilyen szexi vagy, előhozod belőlem az állatott – súgtam fülébe, gerjedve.


Megdugtam volna ott helyben, de nem lehetett, mennünk kellet forgatni, így hát gyors csókot nyomva homlokára toltam el magamtól.


Gyorsan végezni szerettünk volna a képekkel, hogy levehessük a ruhákat. Mindannyian feszengve érezzük magunkat. Pár beállítás és kamera kattintás után megszületett a tökéletes kép, így mehettünk átöltözni. Az öltözőben behozták a következő képekhez szükséges ruhadarabokat és kellékeket, a ruhák teljesen feketék voltak, ugyan szolidabbak, mint az előzőek, de a kellékek balták és kések voltak.


- Mégis mit jelentsen ez? – kérdezte döbbenten Jin hyung, a kellékeket látván.


- Gyilkosságot! - válaszolt Suga komolyan, majd félelmetes mosoly lett úrrá arcán egy pillanatig. – Csak ugratlak, nem látod, csak játékok! - Yoongi kivesz egy kést a dobozból, hogy bizonyítsa állítását. Játszani kezd az eszközzel, mikor hirtelen megvágta magát. RM megijedt a vér láttán, elrohan sebtapaszt kérni, mikor visszaér, döbbenten látja, hogy nem is akkora a baj, mint gondolta. Sugának kötést tettünk az ujjára és már vissza tette a kést a dobozba. Felöltözünk és kimegyünk. Hope izgatottan csap nagyot fenekemre, amire viszonzásul megcsikizem oldalát, erre aranyosan felnevet.


- Miért kések és balták a kellékek? - érdeklődtem egy szervezőtől.


- Egy doramához reklám képként szükségesek. Talán félsz, hogy megvágod a puha bőrödet? – válaszolt fennhangon.


- Nem, deh...- végig se mondtam válaszomat, elment mellettem és vállával vállamba ütközött.


- Állj már be normálisan! – förmedt rám bocsánat kérés nélkül, én kérdően nézek rá.


Ezt látván: – Jimin jól vagy? – kérdezi aggódóan Hope hyung. – Elmosolyogok, majd bólintok.


Általában elég hamar dühbe jövök, ez most is így van, így amikor végeztünk a fotókkal és átvettük saját ruháinkat, a többiek elmentek megnézni a képeket, én egyedül elindulok meg keresni azt a staff tagot, aki nekem jött. Megtaláltam, még mindig ideges tekintetével néz rám. Körülnéztem, majd amikor nem figyelt senki, kezénél fogva berángattam az egyik üres szobába. Lelököm a földre. Az ajtót kulcsra zárom. A dobozból korábban elvettem egy kést, ami a zsebemben lapul. Lehajolok hozzá és hosszú, vörös hajánál fogva állítom fel, amitől egy hangos sikítást hallat, zene füleimnek.


- Mégis mit képzelsz, eressz el! - Utasított, cseppet sem szépen.


- Nem illik ez a fenn hang egy nőhöz! Mond szépen: Ne haragudj! – Kértem tőle, hogy még legyen egy esélye megbocsátást kérni, amiért nekem jött.


- Mi?! Mégis ki vagy te? Nem vagy normális! – folytatta a már szokásos hangnemében.


- Normális vagyok, kérem szépen, a hangok megmondták! - válaszolok, izgatottsággal telve.


Hogy ne ordítson tovább, lehúzom zoknimat és a szájába tömöm. Felveszem a „védőruhám", ami két darab kukás szatyorból áll, hogy ne legyek csupa vér. Előveszem késemet, megszorítom csuklóját, majd egy gyors mozdulattal elvágom ereit. Ömlik a vér, végre, már nagyon hiányzott. Áldozatom a földre esett, letérdelek hozzá, állánál fogva megemelem fejét, hogy a szemébe nézhessek és figyelhessem tekintetét, miközben a késhegyét torkán jártatom, majd egy magabiztos mozdulattal átdöftem azt. Még több vér. Áldozatom meghalt ugyan, de még tele szurkálhatom testét. Így hát hátára fektettem és nagy erővel szíven szúrom, pár karcolást ejtek mellkasán, majd jóleső mozdulatokkal döfködni kezdem teste minden egyes pontját. Mikor már kellőképp kiéltem vágyaimat, felállok mellőle. Kinyitom az ablakot. Körbe fürkészem a tájat, ami elég sivárnak és gyérnek látszik, a hullát kidobom, majd utána ugrok, szétnézek a terepen, amerre nem jár senki, mivel ezt már korábban ellenőriztem és még ásót is késztettem magamnak, amivel most a földet kezdem ásni, egy mélyebb gödör kiásása után a holtestet befektettem a véres késsel és ruháimmal együtt, majd befedem, földel.


Leporolom magam, belövöm hajamat, majd visszaindulok a fiúkhoz. Látom Hope hyungot, ahogy a menedzserrel beszél, közelebb megyek, megpillantom a többieket is. Jungkook ahogy meglát engem, rohan hozzám. Átkarolja vállamat, amit mosolyogva viszonozok.


- Hobi nem jön? – kérdem Kookit.


- Még bent kell maradnia, megcsinálni az egyéniket – válaszol.


Hátra pillantok Hobira, miközben Kookal a kocsi felé haladunk. Hope borús arccal integet nekem vissza.