5. rész

- Kwan vagyok - teljes fogsorát villantja, borzongató mosolya közben.


Elém lép és kezet fog, de fogása erősödik, pupillája kerekedik, nyaka megrándult, teljes erejéből szorít, amitől a földre esek, szédülők. Kwan köröket ír le körülöttem.


- Nem is őrülsz nekem? - Mondja, majd sátáni kacaj hagyja el száját.


Leguggol hozzám, hajam elsepri szememből, szenvedésemben egy könnycseppet hullajtok.


- Rettegsz tőlem, mi!?


Amit eltalált, nagyon félek tőle, ő tényleg nem Jimin. Bár vele már többször találkoztam, mintha már láttam volna álmomba ezt a tekintetet, mely végig kíséri minden egyes mozdulatomat, rendíthetetlen módon figyeli, mikor tud elkapni.


Kwan pov


Ez a hülye végre engedte, hogy színre lépjek, olyan gyenge. Most nem csak tetteit, hanem egész testét tudom irányítani. Ha saját testem lenne, már rég földbe tiportam volna Jimint. Muszáj cselekedni. Nem engedelmeskedik eléggé, már rég több embert lett volna lehetősége kivégezni, de csak rózsaszín felhők lebegnek a feje felet és állandóan álmodozik, és én ezt nem bírom elviselni. Így hát én fogom megkínozni a kis hercegnőt, már nagyon várt rám, régen láttam azokst a sebhelyeket, amiket én ejtettem. A puha selymes bőre csak érintésemre vár, egy kés kíséretében.


És most elkaptam, körözök körülötte párat, hogy tudassam vele, nem menekülhet. Leülök mellé, máris könnyes pici szeme, tekintete félelemmel teli, retteg tőlem, összes izma megrándult, ezt is én váltottam ki belőle. Letörlöm egy szem, elhullajtott könnycseppjét. Kezénél fogva felállítom, keze ujjával letörli a maradék könnyet arcáról. Magamhoz háttal állítom, késem, ami zsebemben lapul, előrántom. Nyakához emelem, mikor a kés hideg éle torkát csiklandozza, behunyja szemét, eltudom képzelni, ahogy egész élete lepereg előtte, könnye kicsordul. Még nem vágok bele bőrébe, hagyom hadd érezze a karcolásokat. Rángatózni kezd, védekezni próbál, kiakarja venni a kést a kezemből hirtelen, elengedem, bele kap a késembe, kis vércseppek hullnak az apró karcolásból, mely majd nem az ereit éri. Elkezd szaladni előlem, de ez csak fokozza az ölési vágyamat. Utána megyek, és elé ugrok, mikor hirtelen fejen vág egy, a szekrényből kivett baseball ütővel.


Szédülni kezdek, próbálok talpon maradni, neki esek a szekrénynek, igyekszek megtartani magam. Nehezen, de sikerül, bár fejem hasogat, és vércsepp gördült le homlokomról, amit le nyalok, majd megérezve ízét, széles mosoly teríti be arcom majd, ismét Jinnek indulok, aki már a szobája ajtaját feszegeti, próbálja kinyitni, azonban szoba társa bezárta azt. Meglátva engem, elengedi a kilincset hátra lép, erőt vesz magán és megint ütőt ragad, remegő kezébe, de ezúttal nekem dobja, ami államon talál, ájultan földre esek...


Jin pov


Sikerült megállítanom. Most nem mozdul, egy helyben fekszik, homlokáról vércseppek hullnak alá. Rángatni kezdem az ajtó kilincset, végre kinyílik, bemegyek, majd bezárom. Az ajtónak háttal dőlve görnyedek össze, arcomat kezembe temetem. Még hallgatózok, hátha elmegy, vagy észhez tér, vagy meghal, vagy tudom is én, csak hagyjon már békén. Egyre bővebben potyognak könnyek a szememből, ahogy végig futnak rajtam az emlékképek. A hideg is kiráz. Nyakamat kezdem fogdosni, ami tele van apróbbnál apróbb kés nyomokkal, amik égnek, mikor megérintem őket. Összeszedem magam, felállok és Nam mellé bújok be az ágyba, aki neszem meghalva fordul egyet, de nem ébred fel. Teljes testtel felé fordulok és arcát nézem, miközben békésen bóbiskol, egyem meg, de édes. Ahogy őt nézem, kezdem magam jobban érezni és biztonság érzet kerít magába. Kénytelen vagyok megállni, hogy ne húzódjak közelebb hozzá. Olyannyira közel, hogy szuszogását fülemen érzem, kezem derekára helyezem, lassan csak megnyugszok és elalszok.


Jimin pov


A földön fekszek, a fejem hasogat és vércseppek hullnak szemembe, amit letörlök pulóverem ujjával. Mit csináltam? Hol voltam? Ez kinek a vére? Miért fáj a fejem? Egyáltalán mi történt itt? Ezek a kérdések motoszkálnak fejemben, de nem emlékszem semmire.


- Én voltam kiengedtem a gőzt – Szólt egy hang büszkén.


- Mégis mit csináltál? – kérdem dühösen.


- Kérdezd meg a hercegnőt! - közli, majd sátáni kuncogást hallat, ami visszhangzani kezd fejemben.


Mikor kezdek észhez térni és rájövök, magammal beszélgetek, felállok és a fürdő szobába vánszorgok, ahol a tükörbe nézve megpillantom az arcomon az ütések nyomait. Bő vízzel lemosom a vért az arcomról, majd fertőtlenítőt veszek elő, és egy vattára öntök belőle, majd sebeimhez érintem, nagyon csíp, de végül sikerül lekezelnem. Megint elindulok a konyhába gyógyszerért, ami egy felső polcon van, így egy széket készítek elő magamnak, az órára pillantok, hajnali egyet mutat. Ráállok a székre, nagyot nyújtózok, majdnem elérem, de szék lába mozogni kezd és én Hope karjai közt landolok, aki egy nagy mosollyal tekint le rám. Stabilan tart, el se akar engedni végig tekintetemet fürkészi, ami egyre csak egy paradicsom árnyalatát veszi fel, amit észre véve halk kuncogásba kezd, majd letesz.


- Hoseok, leveszed nekem azt a doboz légy szíves? - kérem meg piroslóan, a nálam magasabb hyungot.


- Persze, Tökmag- becézgetve célozgat alacsony termetemre.


Szememet összehúzva tekintek rá, erre válaszul felkacag, majd kezembe nyomja a dobozt, amiből kiveszem gyógyszerem és egy pohár vizet engedek magamnak.


- Csak nem beteg vagy, Jimin?- kérdi aggódóan, majd kezét homlokomra tapasztja.


- Nem vagyok, ez csak vitamin- hárítom.


Eiközben egy nagyon erős nyugtatóból dupla adagot vettem be. Majd Hope-val a nyomomban kimentem a konyhából, és felsétáltam az emeletre, a födőszobába bemenve zártam magam után az ajtót, amin keresztül Hoseok kopácsol, szüntelenül.


- Mindjárt megyek! - ordítok ki a türelmetlen hyungnak.


A tükörbe meredek, kezemet végig vezetem fal sápadt arcomon, ami nem rég pirosban ragyogott, most a nyugtató elvette színét. Végtagjaim egyre nehezebben mozognak. Kinyitom az ajtót, Hope kétségbeesett tekintetébe ütközök, kijövök a fürdőből, a szobám felé vánszorgok, lassan, út közben nyom el az álom...


Hope pov


Kezdem megszeretni Jimint. Egyre jobban, többet szeretnék belőle, többször megérinteni, mosolyt csalni az arcára, kényeztetni és mindig a nyomában lenni, minden mozdulatát figyelni és óvni minden bántalomtól. Ne essen baja, míg velem van, míg engem lát. Biztonság érzetet akarok benne kelteni.


Így amikor korábban a lépcsőn jöttem lefele, már láttam, hogy egy széken egyensúlyozva próbál leszedni egy dobozt. Mikor oda rohantam hozzá, pont leesett, így karjaimba zárhattam, biztonságosan, mire pirosló arcával jutalmazott meg. És most eltökéltem, bevallom neki, hogy szeretem és akarom őt, ha eddig még nem jött volna rá, pedig elég egyértelmű jeleket küldtem felé, amik kikérem magamnak, nem csak fogdosásból álltak. Én igenis mindig érzelmeket viszek a tapizásba, amivel kimutatom ragaszkodásomat egy-egy testrésze felé. Természetesen tisztába vagyok vele, hogy elég perverz vagyok, de ez csak azért van, mert a kezem gyorsabban jár, mint a szám, mármint hamarabb markolok fenékébe, mint hogy azt mondjam neki: feszes a bőre. De hát, ha egyszer nem tehetek róla, minden egyes mozdulata számomra erotikával teli, teljesen mindegy, hogy milyen ruhát hord, még méhész cuccban is rátudnék izgulni.


De persze mindig a legjobb pillanatokat fogom ki az érzelmek bevallására. Pont akkor, mikor elmondása szerint vitamint, valójában pedig nyugtatót vett be, és a fürdőszoba tükröt nézegetve simogatja arcát. Ami mostanra hófehér. A fürdőszobából mikor kijött, a szobába vette az irányt, azonban ismét karjaim közt landol, amit most nem mosollyal, hanem ijesztő nyöszörgéssel viszonoz.


Beviszem a szobába, lefektettem az ágyra, megigazítom fejét, kezem homlokára rakom, ami ég a láztól. Kiszaladok a fürdő szobába. Egy tál hideg vízzel és törölközővel jövök vissza, a vizes szövettel végig simítom arcát, majd homlokára terítem. Leülök mellé és arcát fürkészve próbálom diagnosztizálni betegségét, de egyelőre csak lázat állapítok meg. Ismét vízbe mártom a törölközőt és homlokára terítem. Leszaladok a konyhába lázmérőért és gyógyszerért, amit nem akarok neki így, nyugtatóra beadni. A lázmérőt hóna alá helyezem, mire halk nyögést hallat. Pár percig bent hagyom, addig csak arcára meredek, nézem forró testét, ami néha-néha megremeg a takaró alatt, arcába kezdd vissza térni a szín, kiveszem a lázmérőt, 37,08 C–t mutat, lejjebb ment a láza. Cserérem a törölközőt. Szemét résnyire kinyitja.


- Hoseok, te vagy az? – motyogja, komásan.


- Igen, jobban vagy? - mosolyogva simítok végig forró arcán.


- Kösz hyung, hogy ápolsz engem – dörmögi hálásan.


-


Jimin pov


A szobában kipihentem keltem reggel. Egész este Hope viselte gondom, aki most is kezemet fogva, térdelve alszik mellettem, csendesen. Megsimogatom haját, felé hajolva nyomok feje tetejére egy csókot, amit megérezve gyorsan felkel és felül mellém az ágyba, kezét derekam köré fonja, egész közel húzódik, meleg leheletét nyakamon érzem, amitől kissé kiráz a hideg, fejem fejére hajtom, pihenünk míg pár percet, mikor hirtelen számra tapad, érzékien csókolni kezd, amit készségesen viszonozok. Hajamba túr, majd tincseimet megrántva húz még közelebb magához, nyelve csak lassan, élvezettel csúszik be a számba és ott kezd kedvére játszadozni, egyre csiklandósabb helyeket érintve, így kényeztet. Kezem pólója alá csúsztatom, végig simítok halvány kockáin, majd megdörzsölöm egyik mellbimbóját, mire felszisszen.


Jimin, álljunk le! - lök el magától, óvatosan. - Én többet akarok belőled, nem csak puszta érintést...