6. rész

! Dr. Me-Sung Joon pszihiáter : teljesen kitalált (OCC) karakter.


Seo Hyun titkárnő: szintén (OCC) !


Jimin pov


- Jimin áljuk le! - lök el magától óvatosan. - Én többet akarok belőled, nem csak puszta érintést, én... – nagy levegőt vesz, kezét mellkasomra helyezi. - A szívedet akarom, mit meg nem adnék azért, hogy viszont szeress – mint drámai filmjelenetbe, arca piros lesz, a takaróba temeti, én meg csak tág pupilláimmal meglepetten bámulok rá, mint borjú az új kapura. Néma csend van, még mindig nem fogtam fel pontosan mi is történik velem. Hirtelen Hope felkapja fejét, arcáról egy könnycsepp gördül le, amit le is törölnék, de felállt, kiviharzik a szobából és maga után becsapja az ajtót. Még egy ideig magam elé meredek és gondolkodni kezdek. Hope bevallotta nekem, hogy szeret mármint tudtam, hogy kedvel, mert állandóan fogdos és ragaszkodik hozzám, ott próbál segíteni ahol, tud, de én azt gondoltam, hogy ő alapjáraton ilyen, arról sejtelmem se' volt, hogy szerelmes. Nagyon meglepett vele, nem tudom, tudnám-e viszonozni érzéseit, mert a tapizás és néhai dugás nem hasonlítható egy kapcsolathoz. Egy kapcsolathoz, ami igencsak nem lenne zökkenő mentes, a személyiség zavarom mellet meg pláne. Megrázom fejem, felállok a fürdőhöz sietek, kopogni kezdek, de semmi válasz.


- Hoseok hyung, tudom, hogy bent vagy! Gyere ki, kérlek! – dübörgök még párat, majd szipogásra leszek figyelmes.


- Nyisd ki, bemegyek! - szóltam, és ajtó kattanás után be is nyitottam. Hopeot ott pillantottam meg a kád szélén ülve. Kisírt szempárjával pillant fel rám.


- Bocs, hogy így kirohantam, csak hirtelen megrohantak az érzelmek.


- Hoseok, én nem igazán tudom mit érzek – mondom bátortalanul és leülve mellé, fejem vállára hajtom.


- Semmi baj, ha érezni kezded, tudni fogod - mondja nyugodt hangon és megsimogatja fejem tetejét, majd óvatosan feláll és nyújtózkodva kimegy a fürdőből, én még üldögélek a kád szélén, telefonom csörögni kezd, a menedzser hív, felveszem:


- Szia Jimin, most beszéltem az orvosoddal, mondja, hogy ha úgy érzed, be mehetsz hozzá ma.- mongya a menedzser.


- Rendben, köszönöm – mondtam és már le is tette a telefont.


Bezártam az ajtót, hogy letudjak zuhanyozni, a gyors tusolás után egy törölközőt a derekam köré tekerve rohantam a szobámba, ahol Hope az ágy szélén telefonját nyomkodva üldögél, hirtelen felkapja rám fejét és arca piroslani kezd, majd lehajtja fejét, de aranyos!


- Ja, bocs - mondom kuncogva, majd tőle elfordulva kísérelek meg felöltözni.


- Mennem kell, majd jövök-, mondom.


- Ooké, szia! - dadogja, tarkóját vakargatva zavarában.


Kisiettem a szobából, le a lépcsőn.


- Sziasztok, mentem - ordítottam, mire ők is elköszöntek és egy pulcsit kapva hátamra, hagytam el a házat a rendelőbe sietve, ahova gyalog is hamar oda érek.


Tae pov


Mikor kinyitom szemem, Suga karjaiban ébredek. Mozgolódásomra csakhamar felkapja fejét, megdörzsöli szemét, majd két ásítás között nyom homlokomra jó reggelt csókot, mire teljesen be pirulok, majd huncutul vigyorog.


- Aranyos vagy Tae - böki ki hirtelen, amire még vörösebb leszek, erre elégedett kuncogásba kezd.


Majd kikászálódik a takaró alól egy szál semmibe. és hó fehér fenekére leszek figyelmes. Merevedés elkerülése érdekében. arcomat a takaróba temetem.


- Taehyung, hol a gatyám? - kérdi.


Hirtelen felkapom fejem, amit igen csak meg bánok, teljes fedetlen testével felém fordulva, huncut mosollyal a szája szélén áll előttem.


- Basszus Suga, nem tudom, vegyél ki egyet a dobozból! – mutatok szekrényemre, majd ismét takaróba nyomom fejem.


- Ne hisztizz, te dobáltad szét a ruháimat a tegnapi akció közben! - vágja a fejemhez, amiben teljesen igaza van.


Hogy lehet valaki ennyire pimasz, ráadásul korán reggel?! Végül felöltözik és kimegy a szobából. Majd én is magamra veszek valamit és utána megyek


A lépcsőn együtt megyünk le, egyenesen a konyha fele ahol Jin főzőcskézik.


- Jó reggelt! - ordítjuk Sugával szinkronban.


- Jó reggelt! - mondja boldogan.


- Tae, segítesz megteríteni?- kérdi


Jinhez megyek, aki már nyomja is a szalvétákat és az evő eszközöket a kezembe, Suga rohan nekem segíteni, elveszi a kupac felét, majd elrendezgetjük az asztalon.


A lépcsőn hirtelen Jimin rohan le, köszön, majd elhagyja a házat.


- Megyek, szólok a többieknek - mondja Jin, majd a helyiséget elhagyva rohan fel a lépcsőn.


Suga azonnal észre veszi, hogy szabad a terep, és hátulról megölelve fejét vállamra hajtja, én csak mosolyogva oldalra döntöm fejem és így ringatózunk egy ideig, amikor Hope beér a konyhába, elugrok Yoongi karjaiból, amire ő csak hangos nevetésbe kezd. Hobit nem különösen izgatja a dolog, csak leül az asztalhoz, majd Namjoon, Jungkook és Jin is megjelenik. Mindnyájan helyet foglalunk, Jin még sürög-forog egy ideig, majd mindenki elé egy kis tányér kimcsit, mellé egy tál rizst és egy tál zöldséglevest helyez, aztán leül Rapmon mellé. Suga mellettem ülve talpával lábszáramat kezdi csikizni, mire kuncogni kezdek.


- Ne játszadozzatok evés közben! - szól ránk Jin.


Suga csak durcás arccal tekint Jinre, míg én inkább kissé elszégyellve magam lehajtom fejem, majd jó étvágyat kívánva falatozni kezdünk.


Pszichiáter pov


Korán reggel a munka megkezdése előtt hívott a BTS menedzsere, szeretne velem konzultálni Jimin esete miatt. Azonnal adtam is neki időpontot, ami tizenöt perc múlva lép életbe. Még nem találkoztam vele élőben, mindig közbe jött valami, eddig csak telefonon konzultáltam vele.


- Seo Hyun, hoznál nekem egy kávét? - kérem meg titkárnőmet, aki már rohan is be, kávémmal a kezében.


- Egészségére! - mondja kedvesen, majd kezembe adja a forró csészét.


- Köszönöm.


- Kivel kezdesz ma? Van valamire szükséged? – érdeklődik figyelmesen-


- a BTS menedzsere jön konzultálni. Egyenlőre nincs, köszönöm meg vagyok – válaszolok, majd dobok egy mosolyt. Bólint, majd elhagyja a helyiséget.


- A menedzser meg érkezett - szól.


- Küldje be!


- Jó reggelt, doktor úr! – illedelmesen köszön, amit viszonzok


- Kim Se Jin vagyok-mosolyogva,fogkezet


- Örvendek én Dr. Me Sung Joon pszichiáter vagyok -mondom udvariasan- kérem, foglaljon helyet!


Az asztalom elött elhelyezet, székhez kisérem leül, majd én is elfoglalom helyem. Tekintetét kezdem fürkészni de szemébe az aggodalom mellett érdekes láng lobogót, netán lehet ő is meleg? Hajtom fejem oldalra gondolkodásomra, mire ő csak kezét markolássza idegességében, ami egyre tetézi vágyamat, hogy feltegyek neki egy-két izgató kérdést. Szemem arcáról egyre lejjebb és lejjebb vándorolt, kár, hogy csak felsőtestéig láthatom, túl magas az asztalom, feljebb ülök székemen, karomat össze kulcsolom. Felpillant rám.


- Valami gond van? - kérdi meglepődve.


- Semmi-semmi - hárítom.


Arca mintha pirulni kezdene, és újra kezét kezdi tördelni idegességében. Nagy levegőt veszek, végtére is a munkahelyemen vagyok, nem egy meleg bárba, bár lennének ott is ilyen kis félénk férfiak, ilyen tökéletesek! Megköszörülöm a torkomat.


- Említette, hogy Jiminről lenne szó, mi a probléma? - térek a tárgyra, mivel elvileg pszichiáter vagyok. Igen, pszichiáter, nem a munkahelyen kell magam kiélnem, nem!! - hangoztatom magamba.


- Elszeretném vinni a csapatot kirándulni, és érdekelne, Jimin bírná-e ezt a túrát, nem kelne-e ki magából, elvileg mostanában tudtommal nem volt vele gond - válaszol, végig tekintetembe meredve, bólintok.


- Persze, bírni fogja, de írhatok fel neki pár vitamint – mondom nyugtatás kép. – Azért említse meg Jiminnek, hogy a mai nap folyamán látogasson el hozzám.


- Van még valami? - kérdem órámra pillantva, hiszen nem soká' jön a következő páciensem, legszívesebben lemondanám, de nem hiszem, hogy tovább épp ésszel egy légtérbe tudnék maradni vele anélkül, hogy le ne támadjam, így is kezd előmászni a perverz énem.


- Nem, semmi más - mondja bátortalanul, feláll és kissé meghajolva fog kezet, amit egy mosollyal viszonozok.


- Viszlát! - mondja, és elhagyja a rendelőt, remélem annak ellenére, hogy most láttam először, nem utoljára. Vissza ülök székembe és elégedetten dőlök hátra és teszem fel lábaimat az asztalra.