8. rész

Harmadik fél szemszöge az egész rész


Az idősebb dermedten figyeli a kövön összegörnyedő Jimint, akinek könnyei szüntelenül áztatják a konyha hideg padlózatát. Most szembesül azzal, hogy eddig csak menekült, mintsem, hogy segített volna Jiminnek. Erre a bizonyos segítségre lenne szüksége, hogy valaki megértse és eltudja fogadni, ne csak a gyógyszerek egyre erősebb dózisát írogassa fel neki, miközben fogalma sincs, mi zajlik le az emberben. Jin nagy levegőt véve kezd közeledni a fiatalabb felé, majd leguggol mellé és félelme elillan, hiszen most már tudja: Jimin nem önszántából tette, amit tett. Sőt nem is Jimin tette, hanem az őt irányító hangok.


- Minden rendben lesz, megoldjuk - mondja az idősebb nyugodt hangon, miközben a fiatalabb hátát simogatva nyugodtság érzésével töltődött fel, éreztetve vele: nincs egyedül. Próbálja nyugtatni, de még maga se tudja, hogy fog segíteni, de biztos minden magától telhetőt meg fog tenni. Két kezébe fogja Jimin arcát és letörölve könnyeit biztatóan mosolyog, bár már az ő szeme is üveges kissé.


- Gyere - nyújtja a fiatalabb felé jobbját, mire Jimin feláll és az idősebb nyakába ugrik, szorosan ölelve és sokkal nyugodtabban, hiszen nagy kő eset le a sziviről. Az a súly, amit eddig egyedül cipelt, most felét Jinnek adhatja - könnyeivel az idősebb nyakát ásztatja, aki csitítgatva simít a fiatalabb hajába.


***


Suga „Megbasztam Taet egy moziba" pillantással, kaján vigyorral arcán, repülve a büszkeségtől, karján V-vel indulnak haza a kimerítő film után. Tae lágyabb érzelmes pillantásokat mér Sugára, mire ő mélyen szemébe néz, majd magához öleli és így állnak meg az út közepén, teljesen felrúgva a tömegközlekedést. Végül Suga, V-t karjába véve rohan át vele a túloldalra, egy játszótérre, ahol vadul tapad ajkára és továbbra is karjaiba tartja. A fiatalabb kellemetlenül ficánkol, mire az idősebb pirosló arccal dobja le.


- Segíts! - ordítja a fiatalabb a füvön ülve, mire az idősebb szégyenlősen kapja rá fejét.


- Nee, ne.. ne haragudj - dadogja, majd felé nyújtja jobbját, mire V ravaszul húzza magára, így fekszenek a bárányfelhőség alatt, mint két kisgyerek. V Suga karjaiba vonja magát és fejét az idősebb mellkasára helyezi. Suga Tae hajába túr és tincseit kezdi ujjai közé fonni, így fürkészve tovább a kék eget.


- Nézd, egy cica formájú felhő! - mutat fel Tae izgatottan.


- Az nem egy cica, az egy... segg - hangsúlyozza ki az utolsó szót az, aki mindenben csak a perverziót látja.


- Hol van itt segg? - mondja idegesen Tae.


- Hát ott! - mutat fel Suga. - És itt! - markol hirtelen a fiatalabb fenekébe, mire ő felszisszen és durcásan pillant az idősebbre.


- Annyira cuki vagy - jelenti ki Suga, majd Taet tarkójánál fogva hívja hosszú csókra.


***


- Jézusom, hol van Jimin?! - ordította magába, kétségbeesetten Hobi, mikor a mellette lévő sávban egy kecses lábakkal rendelkező feneket pillantott meg, amin biza igen csak ott ragadt a szeme, ahogy az a valaki elgurította a golyót, ami minden bábut tarolt, hirtelen saját lábára ejtette a nehéz testet. Aztán a földön hasalva figyelte az elejtett golyót, ami nem tarolt egy bábut se, kétségbeesetten rohant feléje RM.


- Na, mi van, ki fogott rajtad? - jegyezte meg, majd kiröhögve magát felsegítette a fiatalabbat. Egy sarki boxba cipelte, leültette a lábfájóst, majd szembe ült vele és hasát fogva nevetni kezdett.


- Ennyire vicces?! - vágja RM fejéhez Hope dühösen.


- Ne haragudj, de olyan kis idétlen vagy - röhög Nam. - Remélem Jimin vigyáz rád, amúgy ti most hogy álltok? - kérdi nyíltan Nam, Hoseok szeme kikerekedik egy pillanatra a furcsa kérdés hallatán.


- Egész jól, bár nem rég vallottam meg neki, hogy szeretem..., de még nem válaszolt rá - hajtotta le fejét szomorkásan.


- Hé! Fel a fejjel, nem minden lehet tökéletes, ha érezni fogja úgy is szól majd - biztatta a fiatalabbat, mire az említett egy mosollyal szája szélén felemelte fejét.


- Neked alakul valami Jinnel? - kérdezte érdeklődve Hobi.


- Nem semmi, próbálok közeledni felé, de szinte észre se veszi, valami nagyon gyötri, de nem tudom mi az - gondolkozik el búsan RM, mire Hope biztatóan megveregeti vállát.


- Fáj még a lábad? - kérdi az idősebb.


- Nem, már nem vészes - mosolyog Hobi.


- Akkor menjünk haza! - mondja RM és azzal feláll, majd lábra segíti Hoseokot, akinek kezét átemeli válla felett, ezzel segítve őt.


Ebben a pózban biztonságba érnek haza, RM nyitja az ajtót.


- Én is itt vagyok - sóhajtozik JungKook, majd berohan és letesz 7-8 szatyor ruhát az asztalra.


- Minek ennyi ruha? - érdeklődik Hobi.


- Akció volt, hyung! - vigyorog Kook, majd ledobja magát az idősebb mellé.


- Megjöttünk! - ordítják szinkronban, majd Nam leteszi Hobit a fotelbe, kinek a segítségére Jimin siet, addig RM a konyhába megy meglesni Jint.


- Csengettek! - rohan le Tae a lépcsőn, nyomába Sugával.


A menedzser nyit ajtót, kedvesen köszön, majd megkéri a tagokat, hogy üljenek le a nappaliba, mire izgatottan pattantak a fotelekbe.


- Nos, fiúk, mivel nem soká három éve vagyunk együtt, ennek örömére, mert eszméletlen büszke vagyok rátok és mind arra, amit együtt értünk el. A kemény munka mindig meghozza gyümölcsét - kezdett tapsolni, mire többiek is követték példáját.


- Elvinnélek titeket egy több napos kirándulásra. Mit szóltok? - döntötte izgatottan oldalra fejét.


- Szuper - ugrott el Hope.


- Merre mennénk? - vigyorgott Tae.


- Jeju szigetére - mosolygott a menedzser. A többiek ujjongva tapsviharba törtek ki.


- Jeju szigete, aszta! - hüledezett Jimin.


- Ezt igennek veszem - ütötte össze tenyerét.


- Ha van egyéb kérésetek, feltétlen szóljatok, pár óra múlva jelenkezem - mondta és már a telefonját nyomkodva hagyta el a dormot.


- Jaj, de jó lesz- mosolygott Hope. - De hány fürdö nadrágot vigyek? - kezdett tűnődni.


- Nem tudom, de hozz nekem is - vágta rá Suga nevetve.


- Hozz magadnak!! - szólt Hobi durcisan.


- Álljatok le! - vágott közéjük Jin. - A fontosabb, hogy mit fogunk főzni - gondolkozott.


- És ki kivel alszik? - reppent fel a kérdés Sugától, majd egy megkapó vigyort dobott kiszemeltje irányába, mire ő csak pirult.