9. rész

V pov

Az izgalomtól lecsihadva mindenki a dolgára vonult. Mi Sugával kidőltünk a nappaliban, pontosabban a kanapéra én az egyik, ő a másik végére. Furcsa ez a távolság tartás, remélem bántottam meg bármivel is. Végül bizakodva, hogy csak megcsípte egy darázs közelebb húzódok hozzá, mire mosolyogva pillant rám, majd figyelmét ismét a magazinnak szenteli.

-          Mit nézegetsz?- kérdem az újságra pillantva, amiben valami ajándékozós cikk volt.

-          Semmit!- csukja be és a távoli asztalra hajítja. Csodálkozva nézek rá erre csak pirosló arccal karolja át vállam és én közelebb bújok hozzá. Ezt most mire véljem?

-          Kora esti hírek: Üdvözöljük hallgatóinkat és nézőinket egyaránt. Ismét friss hírekkel érkeztünk Dél- Koreáról. - kapcsolja be a tévét Jin és úgy felhangosítja, hogy a behalja a konyhába, ahol még mindig RM-mel főzőcskéznek, már vagy két órája .. - Megnyílt az első szupermarket, ahol csak pizsamába lehet vásárolni. Elefántok trappoltak végig Busanban, ezért bezár a cirkusz…- sorolja az érdektelenebbnél érdektelenebb híreket, egy viszont megütötte a fülem: Cső törés Szöul leghíresebb fotó irodájában, több milliós károk érték a céget.

-          Itt voltunk fotózáson!- mutatok a tévére, ahol a kárról késült fényképet hada sorakozik fel.

-          Aha. - pillant a tévére Suga, látszik rajta mennyire izgatja a dolog.

Rap Monster pov

Nyugtatás szándékával, mert látom rajta egy ideje, hogy valami nincs rendben, ha nem is mondaná el miért, még akkor is megtudnám érteni és segíteni szeretnék neki. Csakhogy belőle mindent harapó fogóval kell kihúzni.. Magába tartja a dolgokat.

-          Mi a baj mostanában?- kérdeztem kicsit feszengve, remélve hogy nem „Semmi!” lesz a válasz.

-          Nem sok. - Na az már valami.. ez nehéz lesz .- Ömm csak sokat idegeskedek mostanában- nyögte ki tarkóját vakargatva.

-          Akkor ne idegeskedj!- válaszoltam gyorsan és igencsak értelmesen szép volt RM..

-          Ühüm.- kúszik meg arcán egy halvány mosoly.

Itt nem segítenek a szavak.. Mögé megyek és átkarolom derekát, miközben ő csirkét süt természetesen olajban, remélem érintésemre ugrót meg, bár ha rá csapódott az olaj. Akkor én kezelem le a sebét.

-          Rád csapódott?- kérdeztem nyakába bújva.

-          Nem- motyogta.

-          Kész - fordult meg hirtelen.

Pont szembe találkozok vele, továbbra is tartom derekát és szemezünk egymással, ravasz vigyor terül el számon, amit észre véve nagy levegőt vesz, szemébe meredek, míg ő inkább lefele tekinget, bizonytalanul hajolok ajkára és csukom be szemem.  

Jin pov

 Jimin. Jimin. Jimin.  Jimin.  Miért ilyen? Vajon mióta ilyen? Mióta titkolózik? Miért pont én? Félnem kéne még tőle? Efféle kérdések ezrei sorakoznak bennem, miközben Namra kéne figyelnem. Hiszen ajkaimra hajol, meg nem vagyok túl érdekes társaság, mégis itt van előttem és nyugtatni próbál, vagyis szerintem ez a szándéka. De nincs most hangulatom hozzá, azért mégsem akarom megbántani, de csak Jiminre tudok gondolni fojtogató ez az érzés, lehet jobb lett volna, ha el se mondja ezeket.. bár akkor még mindig szoronganék, most meg csak tudatlan vagyok és válaszokra várok. Azért remélem ő nyugodtabb, mint én, bár szerintem egyedül görnyed a szobájában. Tényleg, jó lenne tudni azt is, hogy: Mi váltja ki belőle azt az izét? Hogy is nevezte Jimin? Meg van Őnek hívta, lehet nem tudja, hogy… Kwan igen Kwannak nevezi magát, az az bizonyos személyiség.

-          Mi van már?- kérdi tőlem szégyellve tarkóját vakargatva, mire én inkább lesütöm tekintetem.

-          Sok minden jár a fejemben… nincs ehhez kedvem.

-          Gondolj.. csak rám!- vigyorgót Nam, ami nekem is halván mosolyt csalt arcomra.

-          Beszélgetni akarok.

-          Mond, én meghallgatlak! - mondta nyugodt hangon.

-          Ne haragudj!- motyogom.

Nagyot sóhajtok, majd leveszem magamról kezét és kiviharzok a konyhából. Most jó nagy bunkó voltam, ez jó ezután emésztgethetem ez is..

Egyenesen Jimin szóbája felé veszem az irányt.

-          Kikapcsolhatom a tévét vagy még hallgatod?- szólt utánam Tae.

Meg is feledkeztem a tévéről.

-          Persze, kikapcsolhatod.

Megállok Jimin ajtaja előtt. Hallom, hogy Hobival beszélgetnek és még azt hittem egyedül van. Remélem hamar végeznek, majd jövök később.. Na mindegy, indultam volna vissza Namhoz, de pont ki jött a kissé elkeseredett Hoseok. Én meg azonnal bementem Jiminhez.

-          Nem baj ha..?

-          Nem, gyere csak.

Becsuktam az ajtót és leültem mellé az ágyra.

-          Mi történt Hobival? Veszekedtettek?- érdeklődök, mert ő se fest szebben az említettnél.

-          Neem, majd elmondom. - hajtotta le fejét. - De tudom, hogy nem emiatt jöttél mit szeretnél tudni?- mered egyenesen szemembe.

Legalább nem köntörfalaz.. Nagyot sóhajtok, hogy kitudja nyögni egy értelmes kérdést a sokk értelmetlen közül.

-          Mióta van ez így… tudod?

-          Ömm- gondolkodott- Régóta… de téged csak mostanában talált érdekesebbnek.. Ő.

-          Kwan?

-          Milyen Kwan?- nézett rám értetlenül.

-          Mikor beszéltem vele úgy mutatkozott be, hogy ő: Kwan.

-          Még neve is van?!- lepődött meg. - Ráadásul erőt jelent- gondolkodót el.

-          Jah, és.. női név.

-          Mi a ****?!!

Végül egy jó ideig faggattam és mindenre választ kaptam, amire akartam. Persze mikor belejött a beszélgetésbe kiderült, hogy: úgy érzi, kedveli Hobit. Ezen nem lepődtem meg, de mikor közölte, hogy ÚGY kedveli akkor igen.. még a le nem nyelt vizemet is kiköptem, ami neki nagyon tetszet..

Most már tudja, hogy szereti viszont fél, hogy a betegsége rossz hatással lenne kettőjükre, megnyugtattam, hogy itt vagyok én és adtam neki egy adag fejmosást biztattam, hogy beszéljen vele, hiszen másodjára kudarcba fulladt harmadjára csak nem fog. Majd elláttam pár jó tanáccsal, némi etikával és felvilágosítással. Mire közölte, hogy: Már nem szűz..

Hope pov

A fürdőbe mentem és a tükörbe nézegetve magam próbáltam, rá jönni, hogy: Ügye csak én lehetek ilyen szerencsétlen balfék, akinek nem viszonozzák a szerelmét?! Mit csináltam már megint?! Eddig nem tudta, mit érez, jó fogjuk rá, hogy azt még elhittem neki, de, hogy most azt mondta „ Fél magától” ezt kapd ki, inkább félne tőlem.. Mi az, hogy saját magától?!- Vágtam ököllel a csempébe-  Ugyan már, legalább mondaná meg, hogy nem meleg, ha nem az, de pedig az nagyon is.. Szerintem végül is.. Na bazd, lehet még én láttam rosszul mi?!  Ohh, hogy az a.. – kezdtek potyogni könnyeim és a falnak dőlve görnyedek össze. - Talán vak lennék, de hát ő is vonzódik hozzám.  Ő ennyire érzéketlen vagy nem tudja, hogy szeretem, túl sokszor fogdosom, a lelkét végül is nehezebb megérinteni. Remélem Namnak, azért jobban mennek a dolgai, ő jobban passzol Jinhez, mint én Jiminhez. Ügye nem passzolok hozzá? Ez lenne az oka? Neki sárga a haja nekem meg barna, ő alacsony én magas, neki kockás a hasa nekem pufi.. Az ellentétek nem vonzzák egymást nem? Vagy ez csak a tündérmesébe igaz, a való élet meg agyon basz?! Ki kéne egészítenünk egymást, másnak sikerült, nekem miért ne mehetne? Az élet a melegeket is támogatja nem de?- Könnyeim sűrűn potyognak, pólóm ujjával törölgetem arcom – Na, mi van már zokogjak hangosabban, nem hallod, ahogy így is szenvedek, kínozni akarsz?! Háá.. tudom én, miért is ne. Nem létezik, hogy minden hiába volt, nem létezik, hogy nem veszi észre mennyire loholok utána, lépten nyomon követem.. Ezek szerint létezik ügye? És csak én érdemlem ki, ezt a szar érzést?!

Jimin pov

Gyerünk Jimin menj oda Hobihoz mond neki, hogy viszont szereted! Na, tudod te mit kell tenned, már RMtől és Jintől megkaptad a kelő fejmosás adagodat nem de? Ne foss már! Semmilyen pszichiátriai hülyeség és legfőképp Kwan se állíthat meg benne. A legjobb, hogy meg se kell szólalnod rögtön tudni fogja, minden az arcodra van írva ne félj!- ecsetelem magamnak, mikor már vagy fél órája a fürdőszoba ajtaja előtt állva, hallgatom sírását, ami széttépi apróbbnál apróbb darabokra szívem, pedig csak kopognom kéne. Hiszen ott van az a valaki, aki össze ragasztaná nem? DE! Ez is csak a szeretet jele, ügye? Hiszen aggódom érte meg.. kellenek a fenének jelek!- fogtam meg  a kilincset nagy levegőt véve, kezdtem kopogni, majd választ meg se várva, hirtelen nyitok be, majd csukom be az ajtót, és megpillantom a falnak dőlve, összegörnyedve, keservesen sírdogálva azt akit tudom, hogy szeretek. Leguggolok elé és biztatóan mosolyogva ölelem meg, szorosan szorít magához.

-          Most már nem szabadulsz!- motyogta könnyfüggönye mögül.